Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. oktalan terveit; a lőporrobbanás okozta pusztulás inkább csak zűrzavart okozott, mintsem károkat; akik a városban vannak, mindnek az a véleménye, hogy Mohamedért, vallásáért, a falakért s a budai házakért, ha úgy hozza a sors, egészen a halálig akarnak harcolni. Mikor Königsegg a kevély válasz- szal visszaérkezett, rendkívül nagy méltatlankodást váltott ki a vezérekből. Parancsot adnak az aknászoknak, hogy a lehető legnagyobb pontossággal, előrelátással és gyorsasággal végezzék munkájukat. Ok sietve teszik is a dolgukat, de szinte semmi érdemlegeset nem végeznek, sőt inkább mindenütt csak károkat okoznak. Hosszú lenne fölsorolni az egyes munkák közben elkövetett tévedéseket, vagy a minket ért pusztításokat. Ánnyi bizonyos, hogy az ostromlást semmi nem mozdíthatta hátra hatékonyabban, mint az aknák tátongó gödrei vagy a szerencsétlenül felrobbant aknák. A többi mellett ennek különösen ártalmas voltán így kesereg WAGNER: „Az aknászok”, írja, „ azt ígérték, hogy az előremeredő cölöpsort és a középső rondellát aláaknázzák. S már ennek reményében a Lotharigiai öt-ötezer embert készenlétben is tartott a rohamra. De a tűz, ez a fékezhetetlen elem, soha nem okozhatott volna nagyobb károkat. Mintha csak összeesküdött volna az ellenséggel, minden erejét oly biztosan azokra irányította, akik létrehozták. A cölöpzet és a falak érintetlenül maradtak, míg az ostromárkokban levő katonáinkat magasra kivetették az aknák az árkokból, közel kétszáz embert betemettek, s az ostrommüvek egy része és az ütegállás is csúfosan megrongálódott; a romok még meredekebbek lettek, s az egyenetlen terep, mely néhol dombokká magasodott, máshol meg árkokká mélyült, a támadást sokkal nehezebbé tette.” Hatalmas volt a pusztulás, amit az ellenség szerte a falakon nagy tetszéssel üdvözölt... Nem csak a császáriak támadási sávjában történtek ezek-gyakran ugyanaz a balszerencse sújtotta a brandenburgiakat és a bajorokat is. fölszítja az ostrom hevét. Az aknászok káros tevékenysége. XC. § Másnap a törökök még tetézni akarták a pusztítást: egy akna ugyanis nagyobb szerencsével járt, s azon a résen, melyet a falon ütött, két részre oszolva kitörtek, egyik oldalon a császáriakra, a másikon a brandenburgiakra rontottak. Itt azonban gróf Serau elővigyázatossága folytán a támadók első hadsorát a mieink úgy fogadták, hogy rögtön az első sortűzben 180 elesett, a többiek pedig megfutamodtak. Kisebb szerencsével, bár eléggé bátran álltak helyt a brandenburgiak. Szembeszegülnek a rájuk rontó ellenséggel, majd mikor az hátrálni kezd, a falak alatt vágva-szúrva visszaverik. Itt azonban lépre mennek: a fedett utakból kitörő ellenség ugyanis az óvatlanokat megtámadja, s a futókkal egyesülve roppant öldöklés közepette a saját ostrom- müvei közé űzi a brandenburgiakat. Már a sáncokat kezdte támadni, mikor a császáriak két zászlóalja a brandenburgiak segítségére ott terem; megfordítják a küzdelmet, s bajtársaikkal együtt, akik mindenünnen összesereglenek, sokkal nagyobb öldöklést visznek a törökök között végbe, mint amazok tették, s visszaverik őket. A brandenburgiak közül 30 közkatonán kívül Löschbrand alezredes és 3 kapitány is elesett ebben a véres összecsapásban. A törökök kitörései a császáriakra és a brandenburgiakra. A brandenburgiak szerencséje. 137
