Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. föllelkesedett a katonaság, s a kijelölt ostromutakat, továbbá az ütegállásokat és a fedezékeket, melyek az állásokban lévő katonáknak szükségesek voltak, irdatlan munkával befejezte, s az ostromárkokat egészen a várárok széléig vitte; de hogy ezek az építkezések mekkora véráldozattal jártak, nehéz lenne elmondani. Álig haladt előre tízlábnyit a munka, hogy ne törtek volna ki a várőrök, vagy ne hullott volna a falakról golyó- és nyílzápor. Mikor ezek az ostromművek már úgy néztek ki, hogy az ostromlók beléjük mehettek, s a katonaság titokban kezdte elfoglalni bennük a helyét, az alant lappangó két akna a külső sánc mellvédjét szétvetette, de a katonákban nem esett károsodás. Ennek láttára a vezérek azt gondolták, hogy az ilyesféle láthatatlan csapdákat ellenaknákkal föl kell fedni. Mindez a munkások dolga volt. A tüzérek viszont, s akik az ágyúkkal foglalkoztak, leginkább arra törekedtek, hogy azt a nagy ütegállást, melyet az ellenség a várpalotához épített, lerombolják s lefegyverezzék. Amíg ugyanis ez megvolt, nem lehetett nekilátni a munkának, sem a várárkot nem lehetett elfoglalni, s meg sem kísérelhették, hogy megrohamozzák a külső romokat. Ugyanilyen kitartóan kellett töretni a várnak azt a teljes oldalát is, mely a nagyobb rondellától egészen a Dunáig húzódott. Ezt a részt a törökök hatalmas ágyúkkal erősítették meg, melyek éjjel-nappal dörögtek a bajorokra, s mindenütt nagy pusztítást vittek végbe. Hosszantartó ágyúzásra volt tehát szükség, mígnem leszerelhették a legtöbb kárt okozó ágyúkat. Ezalatt folyamatos ásással sánccal vették körbe a tábort a bajorok, s ezzel elérték, hogy nem csak a Gellért-hegy völgyét biztosították, ahonnan az országút Fehérvár felé indult, hanem mivel a sáncokat egészen a császári támadási sávig zegzugárkokkal meghosszabbították, mindkét irányból biztonságossá tették a közlekedést. Az ostrommüve- letek nehézségei. A tüzérek elfoglaltsága. A bajorok kör- besáncolják a táborukat. LXXXV. § A császáriak eközben tizenkét napi ágyúzással a maguk oldalán akkora falszakaszt ledöntöttek, hogy a romok eléggé tágaknak tűntek ahhoz, hogy megrohamozzák. Ezt azonban a terep ismert nehéz volta, másrészt az ellenség által a romokon levert cölöpök mindaddig megakadályozták, míg minden alkalmasabbá nem lett a vállalkozásra. Az állásokban lévő katonák, akik az előbbi napokban kitörő törököket egészen a falakig üldözték, mindenesetre a saját maguk kárán tanulták meg, milyen nehéz lesz az előnyomulás a várvédők ellen, hiszen itt árkok, amott meg a romok odahengergetett maradványai nehezítették a fölmászást akkor is, amikor az ellenség futott; hát még mi történik, ha nemcsak hogy a golyók, dárdák, gránátok tűzözönében kell előnyomulni, hanem magukért a romokért is meg kell harcolni az ellenséggel! A parancsnokok véleménye alapján a Lotharingiai még halasztotta, hogy kimondja roham megkísérlését. Eközben kiválogatja a legügyesebb gránátosokat, hogy az éj csöndjében, gyapjúlábbelit öltve, hogy ne lehessen hallani a lépteiket, vizsgálják A császáriak sikere és a rohamra vonatkozó tervek. Egy időre elhalasztják. 125
