Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Sárvíznél a császáriakhoz. Hogy versengjenek a munkában, rögtönfedezéke- ket és sáncot kezdenek építeni, az elhagyott házakat állásokkal erősítik meg, s rövidesen beérik a császáriakat a munkában. Majd a következő napon a kertek közt bujkáló janicsárok igen heves kitöréssel »üdvözlik« őket, s bizony nem éppen pusztítás nélkül. Az időben odaküldött erősítés az ellenséget egészen a fedett útig visszaszorította. Továbbá, hogy az ellenség oldalról ne zaklathassa az állásokat, vagy nehogy meg lehessen őket támadni, csatakí­gyókkal erősítették meg azt az igen szilárd munkával, körbevágott fatörzsek­ből emelt csillagsáncot. Baloldalt, a mecsettel szemben egy nyolc ágyúnak megfelelő másik ütegállást húztak föl a maguknak kiásott nagy fedezék mellett. Ebben a munkában Kari Derfflinger, a brandenburgiak híres vezé­rének fia ágyúgolyótól találva elesett." Ilyen helyzetben volt a brandenbur­giak támadási sávja, melyet az előző hárommal párhuzamosan húzott negyedik sánccal a császáriak futóárkai révén összeköttetésbe hoztak, hogy ha a helyzet az követelte volna, a császáriak segíthessék. Ennek ásása során az aknászok fölfedeztek egy földalatti járatot, és észrevették, hogy az az ostromlókra igen veszedelmes rondella alá vezet. (Ez a véletlen fölfedezés arra ösztönözte a munkásokat, hogy lerombolják a töltést. S ez az ostromlási mód végül is az egész ostrommal összhangban állott, s nem ritkán hathatós is volt.) Mikor ennek meghosszabbítására egy igen merész aknász, akit többen is követtek, a kurtina alatt egy patkóalakú fedezéket kezdett ásni, akkora nyíl-, golyó- és kőzáport zúdított az ellenség a munkásokra, hogy a mieink bizonyosan visszavonulnak e munkától, ha innen a vezérek hangjától, onnan az előttük haladók példájától föllelkesülve végülis meg nem vetik a lábukat azon a helyen. Ez a vállalkozás negyven közkatonát vitt el. A sebesültek közt volt de Rosne és Bischofshausen is; sőt még Thüngen is valamelyes sebesülést szenvedett el. Katonai művele­tek és eredmé­nyek. Az aknászok mű­ködése pusztítást visz végbe az állás­ban lévő katona­ság közt. LXXXin. § Közeledtek a falakhoz, pedig az ostromlottak kettőzött erővel lőtték őket. Igen kedvezőtlen volt, hogy minél közelebb nyomultak a miéink munkásai a vár falhoz, az őrség s a többiek annál hevesebben védekeztek, ami szükség­képpen együtt járt a miéink nagy veszteségeivel. A bajt növelték a rondellánál tátongó ellenaknák, melyek igen sok aknászt s kiváló katonát elpusztítottak, úgyhogy a vezéreknek minden erejükkel azon kellett lenniük, hogy annyi veszély láttán katonáink le ne törjenek, vagy hogy a miéink szerencsétlen ijedezése miatt pusztulást pusztulásra ne halmozzanak a védők. Ez történt a császáriak támadási sávjában, mikor baloldalt egy válogatott janicsárokból álló igen erős csapat csatakiáltással ráront a brandenburgiakra, s hol a munkásokat, hol a katonákat vágja. Az ostromárkokban széltében-hosszában garázdálkodó ellenséggel szembeszáll, néhány lovasszakaszt híva segítségül, Würtz brandenburgi főtiszt, s egy ideig Lázas ostromlás. Az ellenaknák okozta károk. Az ellenség kitö­rése a branden­burgiakra; 121

Next

/
Thumbnails
Contents