Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK.

Tatát és a többi szomszédos várat beveszik.

A hadsereg Esztergomnak indul.

A vezérek nézetei a hadjárat. folytatásáról.

A Budának tartó hadvonulás rendje.

Átkelnek a Dunán.

Tatát az elsők közt erővel foglalják el megölvén a várőrséget. Rémületet terjesztve, a gondolatnál gyorsabban beveszik Gesztest, Vitányi, Veszprémet, Palotát, Tihanyt, Vázsonyt és Csókakő várát, s a hadsereg a hadjárat megkezdésétől számított nyolcadik napon épségben visszavonul a győri táborba. A Duna nem sokkal később erősen leapadt, melynek áradása azelőtt nem csak a vezérek szándékait hátráltatta, hanem a hadsereget is majd egy álló hónapig fogva tartotta a szigeten a kiéhezéssel fenyegetve őket. Mikor tehát ez bekövetkezett, rögtön elhatározzák, hogy Esztergomnak irányítják a tábort, hogy míg MÁTYÁS megérkezik a fölmentő sereggel, egyenesen Budának tarthasson, s megostromolhassa a várat. Egy ideig késlekedett a császár által is helyesnek tartott döntés - részint a főherceg távolléte, részint a vezérek eltérő tanácsai miatt, mivel nem tudtak megegyezni, hogy a Duna jobb vagy a bal partján kellene vonulni, hogy az ellenség ne vegye észre, mire irányul az egész hadjárat. Végül is azok véleménye jutott érvényre, akik úgy vélték, a Duna mentét semmiképpen nem kellene elhagyni, hanem keljenek át Esztergomnál a folyamon, verjenek hidat a Garamon és az Ipolyon, s tartsanak Vác felé, mert így az ellenség arra fog gyanakodni, hogy Hatvant akarják megostromolni, s mert a hadiszereket könnyebben le tudják szállítani a Dunán, mint az innenső, göröngyösebb úton. Míg ezen tanácskoznak, odaér MÁTYÁS levele, melyben azt írja, hogy a rá való várakozással ne fecséreljék haszontalanul az időt a vezérek. A nékik legalkalmasabbnak tűnő úton Buda felé vezethetik a hadsereget, míg ő megérkezik a testőrcsapatokkal. Haladéktalanul kihirdetik a hadvonulás rendjét, mégpedig oly módon, hogy ötezer főből álló magyar csapatával Pálffy vezesse a hadoszlopot, őt kövesse Ná- dasdy egy magyar lovasezreddel, őt meg a lengyel Jan Stadniczky ugyanannyi kozákkal, nyomukban az előzőkkel azonos létszámban hadsorokba rendeződve a németek, franciák, vallonok meneteljenek. A menetoszlopot Schwarzenberg (n.) zárta huszonötezer német gyalogossal. A hadvonulást úgy szabták meg, hogy a folyami hajóhad mindig látótávolságra legyen a seregtől. Miután ebben a hadrendben Váchoz értek, hajóhidat kezdtek építeni a Szentendrei-szigetre s innen a túlpartra.Gyorsan és ellenállás nélkül elkészült a híd, s Pálffy parancsot kapott, hogy embereivel ő keljen át legelőször, és a Duna túlsó partján üssön tábort. Hiába próbálta megakadályozni'portyázó katonáival Haszán pasa. Egy kisebb csetepatéban visszaszorítva, s anélkül, hogy jelentősebb kárt okozott vagy elszenvedett volna, visszavonult a városba, hírül adva az ellenség megjelenését. A gyors naszádokat, melyek a folyam folyásirányával ellenkezően támadtak Buda felől, derekasan visszaverték a mieink. Miután ilyen módon átkeltek a folyón, s mivel minden veszélytelennek és alkalmasnak látszott az egész hadsereggel való átkelésre,

n.) A hadseregben akár zsoldosként, akár mint önkéntesek, a következő békében s háborúban jeles főbb emberek vettek részt: Herrmann Russwurm, Leo Gallus, Heinrich Obembruck, Adolf Althan, Johann Prainer, Baptista Peez, Friedrich Merisburg stb. ISTVÁNFFY, XXXI. könyv, 732.1. 39.

10