Bél Mátyás: Buda város leírása 3. Buda visszavívása (Budapest, 1993)
PEST - PILIS - SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. jobb sikereket ér el, elhatározta, hogy sorsára hagyja Budát, megelégedvén azzal, hogy a hadsereg megmaradt részét épségben visszavezeti oda, ahonnan összevonta őket. A mieink azonban úgy gondolván, hogy ki kell használni a kínálkozó alkalmat, megparancsolják a katonaságnak, hogy hozzák rendbe magukat és lássák el az állatokat, s készüljenek föl az ellenség üldözésére, hogy ha elérnék és csatára hívhatnák ki őket, az ellenségen aratott kettős győzelemmel szépíthetnének a kudarcba fulladt ostrommunkálatokon. Mivel azonban a szeraszkir szerfölött gyors iramban akkor már túl volt a Sárvízen, s a mieinknek nem volt sem elég erejük, sem idejük az ellenség üldözésére, visszavonulót fúvatnak. A szeraszkir eltávozása. Hiába üldözik a mieink. LXXVI. § Megesküdtél volna, hogy végre sikerrel jár a munka és a szeraszkir visszaverése után a várőrség megadja magát. Ez azonban nem így esett. Amint visszatért a táborba a Lotharingiai, szörnyen felindult lelkében, mikor meglátta a földdel egyenlővé tett ostromműveket, s hogy a legszigorúbban meghagyott parancsait semmibe vették, a legbátrabb katonák elestek. Mit tehetne azonban, ha nem akarja veszélyeztetni a saját és a hadserege hírét: helyreállíttatja az ostromárkokat, sáncokat hányat, megszilárdíttatja az ütegállásokat; hadiparancsa végrehajtására nekifekszenek tehát a munkának, de nem csak hogy lassabban, hanem több balszerencsével, mint gondolnád. Váratlan rohamra adódott alkalom azon a falszakaszon, mely a királynő kertjére nézett. A falak alá épített boltozat ugyanis nem csak hogy megfelelően elrejtette az aknászokat, hanem alkalmas volt a rohamozok befogadására is. Ezen ostrom- művelet irányításával gróf Serényit bízzák meg; ő azonban hadvezérhez méltatlan habozással egyáltalán nem siet a parancsok végrehajtásával, s ezalatt az őrség is nagy számban befészkeli magát ugyanazon a helyen. Miután így húzták-halasztották a behatolást, néhány zászlóalj mégis rohamozott, de az ellenség golyózápora könnyedén visszaszorította őket. „Sehol semmit nem engedett a véleményéből, írja WAGNER. Az aknák vagy a aknászok tapasztalatlansága vagy a talaj minősége miatt nagy durranással, de ártalmatlanul robbantak föl, vagy pedig a falakat érintetlenül hagyva az ostromlókat borították be mindenféle dögvésszel. A fővezért kiújuló betegsége végül is ágynak döntötte. Az ostromlottaknak nagy mennyiségű gabonát és lőport, valamint sok osztagot is bejuttattak a Dunán, kihasználva az éjszaka és a köd sötétjét s a mi őrállásaink csekély létszámát. Ugyanakkor a török, valaki gaztette révén pontosan földerített minket, és csapatait helyreállítva a szeraszkir egyre fenyegetőbben közeledett. Mindazonáltal e sok nehézség közepette egészen október tizenkilencedikéig folytatódott az ágyúzás; ezen a napon jókor reggel kevéssé sikeresen s csak mintegy félrevezetésül, aztán dél felé nagy erővel kicsaptak a várból. A kitörő csapatok egyik része az arcvonalra, a másik rész oldalirányból zúdult ki az ostromlókra, és mindkét felől egyenesen neki az aknák szájának, mintha csak mindenbe be lettek volna avatva. A legfontosabb ostromműveket - mintha csak az aknászok által rendelkezésükre bocsátott térképeket követnék - ügyesen és akkurátusán szétrombolják, vassal-tűzzel igen nagy kárt okoznak, soha eddig nem tapasztalt dühvei és kitartással igen nagy vérengzést visznek végbe A szeraszkir elűzése után semmivel nem sikeresebb az ostromlás. Sikertelen roham. Wagner keser- gése. 101
