Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Búcsú az uralkodótól. Válasza adót, sem ajándékokat. Gondoskodni akarunk a te uradnak nyugodt helyzetéről. Kérlek, írd meg néki, hogy a lehető legjobban tartsa magát távol a csatától. S mivel az őt érő legkisebb szerencsétlenség, vagy szégyen ugyanúgy éri a mi u- ralkodónkat is, ezért tehát levelet fogunk írni őneki a szövetségkötésről s téged hamarosan el foglak bocsátani.” Végül, miután vágyai szerint végbevitte dolgait, 1529. február 3-án íaski istenhozzádot mondott Szolimánnak. Az ügyről ő maga számolt be a következőképpen: ,,Február harmadikdn elmentem, hogy elbúcsúzzam az uralkodótól. Miután beléptem, több mint egy órán keresztül azon a helyen ültem, ahol a követek audienciára várnak, majd az uralkodó színe elé vezetve e szavakat szólottám:« Nem tudom, milyen nyelven, a szónoklat milyen dicsőítő szavaival mondhatnék köszönetét néked, győzhetetlen császár, ami méltó lenne a király s az én uram iránti barátságodhoz, hiszen a te veled született emberségeddel kedvesen s jóindulatúan fogadtál, s az én uram tiszteletére szólottái. Örökkön örökké legyen bizonyos Felséged, hogy az én uram egész szolgálatával és engedelmességével viszonozni fogja a te ily nagy jóindulatodat, s mindent a te tiszteletedre és javadra tesz akár életének s minden javainak kárára is. Adja a mindenható ISTEN, hogy igen sokáig élj és szerencsésen uralkodjál. En, a te szolgád, akivel itt minden tekintetben nem csak jól bántál, hanem felruháztál s megajándékoztál, az én uramnál örökké ösztöke leszek, hogy ezt a mi barátságunkat s szövetségünket a lehető leggondosabban megőrizzük s gyara- pítsuk>>Kegyesen válaszolt erre Szolimán:«Tudod, mondta, mire lesz szükség a te urad szövetségének és érzületének bizonyítására, ugyanis minden ügye immár az enyém is lesz, s az enyém az övé is kell legyen. Tehát, noha tudom, hogy ezek a felhők sokszor tornyosultak elődeim és az Isten mohamedán népének feje fölé, mégis soha nem bocsátottak ki villámot ezek a keresztény fejedelmek, — s ha ezt nem tudták volna elődeim és én magam is, sokáig tartózkodtunk volna az emberi vértől, de mindig tanácsosabbnak tűnt, hogy minden alkalommal megtörjük azoknak erejét, akik azon mesterkedtek, hogy ellenünk emeljék föl magukat. Ezért tehát a te urad mindig tudassa velünk minden keresztény 84
