Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT.

(mikor különböző hiten vagyunk, mikor az az ország épp most szenvedett el károkat tőletek) hogy ő fegyverbarátságot ajánl nektek? Egyébként azt hittem, hogy más fogadtatásban lesz részem, mint amit most tapasztalok, mikor igyekezetem csekélységéhez képest azt fontolgattam, hogy mekkora hasznotok lesz jövőbeni barátságunkról. Ti azonban annyi őrizőt adtatok mellém, mintha csak szökésen törném a fejemet. Nem szökni jöttem, hanem azért jöttem, hogy valamit kipuhatoljak. Azzal a reménnyel jöttem, mint mondottam, hogy szívesen kell fogadjanak. Ti már azt hiszitek, már teljesen elfogytak az erőink, hogy nálunk nincsenek nagy királyok, s hogy sem a nagyok, sem a kicsik nem gondolnak azzal, hogy a ti dolgaitok rövid idő alatt mérhetetlenül megnőttek. Bíztok hatalmatokban, jobban, mint az isteni akaratban. Emlékezhettek Nagy SÁNDORRA! A rómaiak hatalmánál sem volt nagyobb, — s most hol vannak? Ahogyan kezdték, úgy is vesztek el. A bölcs ember jó szerencséjében nem ragadtatja magát túlzásokra. A ti uralmatok zabolátlan. Még élnek, akinek atyját, testvéreit s más rokonait megöltétek. A ti birodalmatok új, mindent önkényuralommal kormányoztok. Sokszor láttatok már lázadást Szíriában és Egyiptomban. Országotok igen hosszú, melyet mieink kevés fáradsággal hajón elérnek. A perzsák állnak hadban veletek, mégis, egy részről sem fenyeget titeket akkora pusztítás, mint Magyarország részéről, melyet ha megnyertek magatoknak, nem kell félnetek a tengeri háborúktól, mivel lovasokat nem lehet hajón szállítani, a gyalogosokkal elbánnotok pedig gyerekjáték. Ha a magyarok baráti viszonyban vannak veletek, a maguk oldaláról mindig védeni fognak benneteket, s nem csupán ők maguk, hanem az én uram is. Ha ez kedvező lenne a ti császárotoknak, az én királyon rávenné Lengyelország legfelségesebb királyát, hogy veletek békét kössön s békére törekedjék, Lengyelország királya pedig, ami a lovasságot illeti, minden más királyunknál hatalmasabb. S ha ők barátaitoknak számítanak, ezt a vidéket soha nem kell védelmeznetek. Ezek a királyok ugyanis egyedül a ti barátaitok lesznek, s így az ő többi barátaikat mindig kézben tartják, és semmi ellenséges dolgot nem terveinek ki. Mivel pedig a velenceiek követe és a dó- zse fia visszatartott benneteket Magyarország lerohanásáról, úgy tettek, mint barátok s mint akik engedelmesek azon ország iránt. De nekem nem tetszik ez a ti nagy önbizalmatok a hatalmatokban, és a hányavetiségetek. Azt mondod ugyanis, hogy ugyanazt csináljam stb. Mindenki rosszul gondol a jövőre, ha azt biztosra veszi. Különösen így van a háborús dolgokban, melyeknek kimenetele ISTEN, nem pedig a hadakozók kezében van. Nagyon bíztok létszámotokban s nagy tömegetekben, mintha csak nem tudnátok, hogy mikor a küzdelemre kerül sor, nem mind küzd, aki a csatába megy, s a győzelem vagy a vereség mindig csak néhány ezer férfitól függ, akik elsősorban harcolnak. így aztán ne bízzatok annyira magatokban, hogy a többieket lekicsinylitek. Tudjátok, hogy tőlünk vették az eredetüket mind a haditechnika és a különböző ágyú- és erődítésfajták. Ha ti jó ágyúöntőket akartok vagy jó tüzéreket, nagy költségeken szerzitek be őket. Ezért tehát aki vakon bízik a jövőben s gőgösen szól, nem csinál mást, mint hogy bizonytalan reménnyel táplálja a váradalmait. Azt pedig már többször megmondtam, hogy az adóról szó se essék;

67