Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Újabb tárgyalás, Ájász pasával. És most jó éjt, testvér! Ezzel a te barátságoddal, melyet magaddal hoztál, nem tudom, kapsz-e majd választ. De föl a fejjel, légy jó reménnyel, mert a bajokban ismerszik meg a férfi!” így cívódott Lasky Musztafával. Ebből világosan meg lehet tudni, hogy az adónak még a nevétől is mennyire idegenkedett JÁNOS, (még ha száműzetésben élt is) és a követe. Van miért csodálnunk Laski nemes lelkét! VIII. § Ugyanaznap Laski Ájász pasának tett szemrehányást, ö a pasák közt rangban a harmadik volt, de a két előbbinek alatta maradt mind okosságban, mind pedig a dolgok végrehajtásában megnyilvánuló gondosságban, viszont kemény volt, és tele szájjal hirdette a török hatalmat. Egyébként minden nagyon szűkösen állt Laski rendelkezésére. Azon túl ugyanis, hogy futár módján saját költségén kényszerült élni, őrizet alatt tartották, és se ki, se be nem engedtek senkit. Úgy látszott tehát, hogy már semmi remény annak a dolognak a véghezvitelére, melyet JÁNOS akaratából célul tűzött ki maga elé Laski. S már teljesen le is tett volna a reményről ez a férfiú, akinek egyébként helyén volt a szíve, ha nem tartotta volna benne a lelket Lodovico Gritti gondoskodása és tanácsa. S hogy ez miféle volt, könnyen megtudhatjuk Laski vallomása alapján. „December 26-án, írja, az őröket megvesztegetve ellátogatott hozzám Lodovico Gritti úr, — ő maga is ugyanolyan nyomorult állapotban volt, — és beszámolt arról, hogy miképpen vélekednek követjárásomról. Vígasztalgatott engem s kérlelt, ne törődjek azzal, ami történik. Megegyeztünk egymással, hogy a király levelét, melyet néki elküldtem volt, megmutatja a pasának, s hogy kéijen engedélyt arra, hogy előadhassam a királyi megbízatást. Nem tártam föl előtte mindent, csupán ezt mondottam: « Az én uram megtudta, hogy te itt működsz, és nagy kegyben állasz a pasáknál. Ezért azt kéri, hogy légy tanácsadóm a portán, melynek a szokásait én nem ismerem. De még nagyobb szolgálatot teszel az én uramnak, ha eljuttatod a jutalmakat Velencéből, azt, amit a legkeresztényibb király minden egyes hónapban, a szövetségkötés értelmében, segítség gyanánt küld uramnak Velencébe, — ti. minden hónapban 30 ezer koronát ad. Ezt a pénzt a Ferdi- nánddal folytatott háború miatt nem lehet biztonságosabb úton Magyarországra juttatni, mint ezen az úton, vagy Ragusán keresztül, - nekem azonban emez biztonságosabbnak tűnik. De miután engedélyed lesz arra, hogy nyilvánosan ide jöhess hozzám, és meg fogom tudni, — ha itt létrehozom a békekötést, akkor e jutalmakról még méltányosabban gondoskodni fogunk.» Beszámolt nékem atyja, a dózse által ráruházott megbízatásról, beszámolt köztársaságának ügyeiről, melyeket részben az ő, részben az itt működő követ révén végeznek a pasáknál, s elmondta, hogy a törökök már az elmúlt nyáron lerohanták volna Magyarországot, ha ő és a velencei követ le nem beszéli őket erről. S elmondta, hogy semmiképpen nem éri el a békét, csak az adófizetés feltételével. Hosszasan fejtegettem néki, hogy ez teljesen lehetetlen, s hogy erre nincs is megbízatásom, mert az én uram erre soha nem gondolt. Végül kértem, hogy puhatolja ki az itteniek szándékait, s 56
