Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. Konstantinápolyból, s miután kiállta az utazás ezernyi fáradalmát, végre Buda (n.) felé tartott.,,Mikor Buda már a láthatáron volt, a pasa parancsára elénk jönnek néhányan az ő családjából több csausszal együtt, de a legjobban a lovakon ülő nagyszámú fiatalság hívta föl magára a figyelmet szokatlan ruhájuk miatt, mely ilyesforma volt: födetlen fejükön, melyet többnyire leborotváltak, hosszú vonalban bevágták a bőrt, s a sebbe mindenféle tollakat tűztek, s a kigyöngyöző vércseppeket, fájdalmukat leplezvén, mint akik teljesen érzékeltenek, vidáman s jókedvűen viselték. Közvetlen előttem néhány gyalogos sétált, közülük az egyik a kezét csípőre téve, meztelen alsókarján járkált, s a könyöke mindkettőnek átvolt szúrva egy késsel, amit mi prágai késnek nevezünk. A másik a köldökéig mezítelen felsőtesttel járt. Á- gyéka alatt és fölött két helyen úgy volt fölhasítva a bőr, hogy a rajta átszúrt buzogány mintha csak egy övről csüngött volna le. Másikuk meg a fejbúbjára több szöggel patkót erősített. De ez már régi eset lehetett: a szögek úgy összenőttek a hússal, hogy meg sem moccantak. Ezzel a díszmenettel vonultunk be Budára és egyenesen a pasához vezettek. Sandaeus jelenlétében hosszasan beszélgettem vele a fegyverszüneti egyezményről. A terem küszöbén belül állt ez a fájdalmat megvető jeles ifjúság, s mikor véletlenül rájuk pillantottam, megkérdezi tőlem a pasa: hogy tetszik? Bizony, mondom én, ezek azt csinálják a bőrükkel, amit én a ruhámmal sem akarnék csinálni, mert inkább akarnám egészben megőrizni. Nevetett a pasa és elbocsátott minket”. íme az emberi nemzetség szégyene, — ha esetleg nem csupán szemfényvesztésről van szó, amit nem figyelt meg eléggé BUSBECK; ezt azonban nemigen hinném. Én bizony azt hiszem, hogy maszlagot ivott ez a saját vérével pazarlóan bánó népség, mely önmagától is semmirekellő, de ettől a bolondító italtól már őrült is. Hogy mindezt ne hallgassuk el Budáról, részint maga a dolog, részint pedig BUSBECKNEK a tudós világ előtti tekintélye követelte meg. XLI. § Miután a föntemlített Alit a főbb pasák testületébe emelték, Tojgun (o.) követte a budai várkapitányságban. Alig kezdte el hivatalát, mikor Hamzá- nak, aki 1553-ban Füleket elfoglalta, jó időben segítséget nyújtott, úgyhogy e szerencsés kezdet jegyében jó sikerekre számíthatott. Tojgun rendkívül nyughatatlan volt, egy pillanatra sem szüneteltette körben az egész vidéken a háborúzást. Úgy csapott Kaposvárra, Korotnára és Babócsára, mint a villám, s rövid s nem is túl fáradságos hadjáratával az 1555. esztendőben elfoglalta őket, s hadseregét Sziget, Pécs mellett majd innen Budára vezettette vissza. Szigetet is könnyedén birtokába vehette volna, ha vezérei tanácsára megtámadta volna a várat, melynek kapitánya, Kerecsényi megfutamodott. Miután Tojgun vagy meghalt vagy pedig máshová helyezték, Kászim (p.) lépett a helyére Szolimán parancsára. Tojgunt nevezik ki Ali utódjának. Jelleme és tettei. Kászim. n. ) IV. levél, 295.1. o. ) ISTVÁNFFY, XIX. könyv, 354.1., 30. p. ) ISTVÁNFFY, ugyanazon könyv 370.1., 28. 179
