Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. A fiatalok a nagyobb kegyelem és bocsánat reményében szoktak inni. Mivel azonban azt tartják, hogy nem lesz kisebb a büntetésük a földi élet után, ha alig valamicske bort ittak, mint ha igen sokat, ezért ha egyszer megkóstol­ták a bort, nem hagyják abba az ivást, hiszen ha egyszer már rászolgáltak a büntetésre, büntetlenül vétkezhetnek tovább, így hát a részegséget nyere­ségszámba veszik. Ilyeténképpen vélekednek (vagy még ennél is ostobáb­ban) a borivásról. Láttam egy öreget Konstantinápolyban, aki mikor serle­get vett a kezébe, hangos kiáltozást hallatott. Barátainktól megkérdezték, miért tesz így? Azt válaszolták, ezekkel a kiáltozásokkal figyelmezteti a lel­két, hogy bújjon bele testének valamelyik szögletébe vagy pedig teljesen szálljon ki belőle, nehogy bűnrészes legyen abban, melyet elkövetni készül, s hogy ne szennyezze be magát a borral, amit magába akart tölteni." így néz ki az a vallás, melyet a csaló Mohamed talált ki, s melyet fönntartott az isteni dolgokról való fonák vélekedés, az uralomvágy pedig messze földeken elterjesztett. XXXVIII. § Mármost hallgassuk meg BUSBECKET, hogyan írta le a korabeli Budát, mi­vel ez első rendben a város történetéhez tartozik: ,,Most pedig hosszú lenne mindent elmondani Buda városáról, de hogy ne hallgassam el teljesen, el­mondom, ami elég egy levélben, — hiszen nem könyvet írok. Buda igen kel­lemes helyen s rendkívül termékeny vidéken fekszik, háttal a domboknak, úgy hogy egyik oldalról szőlőhegyekkel érintkezik, a másik oldalon pedig az alatta elfolyó Dunára és a Dunán túl Pestre és a szélesen kiterjedt mezőkre néz. Ez a hely okkal kedves Magyarországnak. A várost hajdan a magyar e- lőkelők pazar házai díszítették, melyek részint már összedőltek, vagy aládú­colták őket, hogy megvédjék a rombadőléstől. Szinte csak török katonák lakják, s mivel az életük csak mindennapi hadi szolgálat, nincs miért a sok ház kijavítására, befedésére költekezniük. Ezért aztán nem sokat adnak ar­ra, hogy befolyik-e a tetőn a víz, vagy hogy hibás a fal, csak legyen hol a lo­vat szárazon elhelyezzék s megvessék az ágyukat. Ami túl van a maguk szükségletén, arról az a véleményük, hogy nem kell törődni vele. S ha még akkora is a ház emeleti része, hagyják, hogy menyétek és egerek lakjanak bennük. Ehhez járul, hogy a törökök irtóznak a nagyvonalú építkezéstől, mivel úgy ítélik, hogy a gőgös, fennhéjázó és nagyravágyó lélek tulajdonsá­ga, hogy nagyszerű épületekre vágyik, — mintha csak azt ígérné vele magá­nak, hogy ebben az életben halhatatlanságra és örökös lakóhelyre tett szert. Nekik a ház olyan, mint a vándoroknak a vendégfogadók, melyekben ha vé­delmet találnak a rablóktól, a hidegtől, a nap hevétől, a vihartól, nem igény­lik a többi kényelmet. Ezért hát egész Törökországban nem egykönnyen ta­lálsz akár csak egy kissé elegánsabb házat is, legyen bár az nagy, legyen gaz­dag emberé, — általában kunyhókban és kisebb kalyibákban laknak. Az elő­kelők kertekre és fürdőkre törekszenek szert tenni és hogy a család nagy létszámának megfelelően tágas legyen a lakás. Ezekben azonban nincsenek pompás tornácok, sem megtekintésre méltó csarnokok, vagy bármi más nagyszerű vagy csodálatra méltó dolog, — bár ebben szinte nem is külön­böznek a magyaroktól, ugyanis Buda, vagy ha úgy tetszik, Pozsony kivételé­vel alig láthatsz egész Hogy nézett ki Buda ebben a korban ? Ennek okai. 175

Next

/
Thumbnails
Contents