Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. egy szálig lekaszabolták őket azokat kivéve, akiket testi erejük a szolgaságra, vagy előkelő és csinos kinézetük a kéj reményében megtartott, vagy akik a földre dobván fegyverüket megadták magukat, hogy a halálnál is csúfosabb életüket megmentsék. Azoknak létszámát háromezer gyalogosra becsülik, a- kik a Szent Gellért-hegyre futottak, s majd miután ott csoportba verődtek, az ellenség mintegy harapófogóba szorítva elpusztította őket. Noha a magyarok különböző helyeken nagyrészt elestek, a budaiak s Bálint és Fráter lovasai kiváltották őket a törököktől s így megmenekültek. Perényi övéinek egy csoportjával Egerbe menekült Varkóccsal együtt, az őt üldöző ellenség azonban kis híján őt is elfogta. A menekülés során néhányat el is vesztett övéi közül.” Ez volt ennek a fáradságos, vagy inkább azt mondhatnánk, tunya ostromnak a végső kimenetele. Szomorú volt bizony, a keresztények ügyére pedig módfelett veszedelmes. XXIX. § Az ostrom történetét néhány, csinosnak mondható versben foglalta össze SCHESAEUS (u.). Hogy az eddig mondottakat mintegy összefoglaljuk, nem restelljük ideiktatni a verset. Elbeszélését azon bűnök felsorolásával kezdi, melyek Budát bemocskolták: E csapást vagy a sors végzése okozta, vagy pedig emberi bűn, romlásba taszítva a várost. Akkora fényűzés, bujaság dúlt s rettenetes gőg, hogy ha a nép börtönt s száműzést érdemlő bűn híréről hallott, ezt híresztelte susogva: „Ez budavári lator gaztette lehet! ” — hiszen itten tolvaj, fajtalan és gyilkos vígan élte világát. Mert ideáradt mind rút alja az emberi nemnek minden tájékról, elütőek nyelvre, szokásra, s így Buda lett szennyes bűnök gyűlőhelye ekkor. Sőt, mondják, egyesek dicsekedtek is elbizakodva: „Hol van a földön nép, mely ilyen biztos-falu, népes, dúsgazdag várost meg merne rohanni sereggel? Mert hiszen oly bőség van nálunk drága borokban, hogy ha reánk a török dühösen támadna, elűznénk, rázúdítva a várfalról Bacchust, hiszen ajkuk inni Lyaeusnak kelyhéből annyira borzad." így néztek ki a budai keresztények erkölcsei, mielőtt a németek ostromgyűrűbe fogták a várost, majd pedig a törökök elfoglalták. Hiszen, mint helyesen figyelmeztet ugyanez a költő: u.j Pannonia romlása, 1. könyv, a 43. verssortól [helyesen: a 143. verssortól; Muraközy Gyula és Hegedűs István fordítása.] 144 Milyen volt akkoriban a budaiak erkölcse? Schesaeus verse ugyanezen ostromról.
