Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT.

és a falakat, máskülönben nehezen vagy kevéssé használ neki, hogy a köveket birtokba vegye és lázonganak ellene. S hogy ez a jeles törekvés ne hiúsuljon meg az összeesküvők hitszegése vagy véletlen folytán, úgy ítélte meg Révay, hogy először ajándékokkal s jutalmakkal kell őket leköteleznie magának. Szklabonya nevű várát tehát minden javaival együtt, melyeket birtokolt, a- zoknak és örököseiknek kötelezte le hathatós zálogokkal és okiratokkal arra az esetre, ha a dolog sikeresen ütne ki. Igen sokan mások is egyetértettek velük Budán: Pálczán Péter, Bornemisza György [Gergely] és Tamás, akik Révay igyekezete és erőfeszítése nyomán meggyőzeivé ezzel a kiváló üggyel egyrészt jó nevüket meg akarták őrizni Magyarországon, másrészt meg akarták szabadítani az országot a török igától. A részleteket illetően úgy egyeztek meg, hogy biztos jelszót adván, éjnek idején egy titkos ajtót kinyitva beengedik a magyarokat a városba. Révay már jó előre feltárta e tervet Roggen- dorffnak s a végrehajtásról megegyeztek egymás között, hogy csak a saját és a magyarok segítségét használja a kapu és a város bejáratánál. Olyan bizalommal volt nagyapám Roggendorff iránt, hogy túszul adta apámat, Révay Mihályt, hogy rajta torolják meg, ha gaztettet követne el. Roggendorff azonban, hogy ezen igen szép tett dicsőségét a magyarok el ne orozzák a saját népe orra elől, megváltoztatta Révay tervét (mint GIOVIO mondja), adott szava ellenére, s négy válogatott német osztagot menesztett nagy csendben a kis ajtóhoz. Condaeus fiát egy német lovasszárnnyal állíttatta őrségbe, hogy ha könnyebben feltárul a nagyobbik ajtó, behatoljanak a városba. Bornemisza, társaival együtt, hűsége és állhatatossága nagyszerű jeleként a Révay- val kötött megállapodás szerint kinyitotta az ajtót, s miután a német csapatok nagy része behatolt, kéri a megegyezés szerinti jelszót, s legfőképpen Révay nevét ismételgeti. Mikor csak német nyelvű zajongást és ismeretlen szavakat kap válaszul, hirtelen rémület kerítette hatalmába, mert úgy látta, hogy árulást követtek el ellene, s hogy a Révayval történt tárgyalásról mit sem tudva semmit nem a megbeszélés szerint tesznek, s nem foglalják el meghatározott rendben a város kijelölt pontjait, s nem bátran és lelkesen tevékenykednek. Eközben a budai őrség fölismerte az ellenséget, (mikor az még csak alig jutott előre). A fegyverzajt és a puskák kanócának meggyújtását észrevéve fegyverbe szólítottak. A németek a félelemtől és a megdöbbenéstől meglepetten hátrálni kezdenek az ajtócska felé, s közben legbátrabbjaik, akik elsők voltak a benyomulásban, utolsók lettek a szűk kijáratban, s legyilkolja, részben pedig elfogja őket a rajtuk ütő Batthyány Orbán és Petrovics az őrségben lévő csapatokkal együtt. Virradatkor hirtelen döbbenet szállja meg a királynőt s vezéreit, kihallgatják Bornemisza összeesküvő-társait (mert ő az elsők között kereket oldott), kiszedik belőlük az egész összeesküvés rendjét és rettenetes büntetéssel sújtják őket. Révay Bornemiszával együtt reményében csalatkozva nem is annyira társai balsorsán, hanem a város balszerencséjén szánakozott, s a jó király Ferdinánd törekvéseinek egyetlen vezér miatti meghiúsulását siratta és átkozta. Roggendorff maga is, de már későn Révayt hibáztatta azért, mert megvetette adott szavát és tervét. Szolimán pedig az egész sereg nagy veszteségével elűzte őt, s Ferdinánd nagy kárára és szégyenére megfutamította, Somorján halt meg.” Ennyit ír ő.

135