Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. erőteljes és jó magas volt, hogy innen védelmezzék azokat, akik az alant folyó Dunából a vizet merítették. Ez ugyanis Roggendorff előbbi ostroma során majdnem az ostromlottak vesztét okozta, mivel akik a városból vagy a várból leereszkedtek, hogy vizet merítsenek, azokat az ellenséges golyók a- kadálytalanul leterítették, hacsaknem valamilyen rejtekutakon, titokban jöttek le. Megszemlélvén tehát az erődítésekkel meggyarapodott várost, a Szent Gellérthegyre vonatta föl Roggendorff az ágyúkat, mivel az ostromlottak az előbbi ostrom útjait igen jól eltorlaszolták. E nehéz és több napot igénylő munka végeztével látta, hogy innen azt a várat kell veretni és elpusztítani, melyet annyi sok király vagyonából építettek. Azt gondolta tehát, hogy kérések és ígéretek bevetésével kellene a királynét megadásra kényszeríteni, mielőtt az ágyúkhoz folyamodnának. Arra az esetre tehát, ha idejében megadná magát, olyan sorsot ígért a királynénak, ami méltó a rangjához, s hogy fiának minden atyai birtokát visszaszolgáltatják, sőt ha felnő, fiává fogadja Ferdinánd, s leányát hozzá adja feleségül. Semmit nem válaszolt erre sem a királyné, sem Török Bálint, sem akik velük benne voltak: Petro- vics és Fráter György. Úgy vélte hát Roggendorff, hogy rákényszerült az ostromlásra. Áthelyezte a tábort a Zsidótemető vidékére, a cseheknek pedig megparancsolja, hogy minden erőt azon falszakasz ellen irányítsanak, melyet az Országi-palotához közel nemrég építettek. Ö maga a királyi kertek felől támadja meg a várat. Az ostromlás ettől fogva oly nagy makacssággal folytatódott néhány napon keresztül, hogy nem csak a vár falai dőltek le hosszú szakaszon, hanem a falakon belül húzott sáncok is kidőltek, s az ostromlókban erős remény ébredt, hogy vagy rászorítják a királynét a megadás gondolatára, vagy ha ezt nem akarná, készen állván a rohamra az út, minden bizonnyal elfoglalják a várat. Feleszmélt azonban a várost védő Bálint, Petrovics és Fráter. Látták, hogy nem él eléggé a kedvező alkalommal Roggendorff, mivelhogy másnap hajnalig elhalasztotta a rohamot. A városi nép tehát a keze ügyébe kerülő dolgokkal kifoltozza a falak réseit, és egész éjjel szüntelenül dolgozik, míg egy akkora építményt hord össze, ami elegendő az ellenség visszaverésére. Jó reggel megjelennek a németek, s bár látniuk kell, hogy azokat a létrákat, melyeket az este titokban odatámasztottak, a budaiak eltávolították, mégis habozás nélkül támadják a várat, ahol a falak „kificamodtak”. A romokon keresztül a lehető legnagyobb erőfeszítéssel fölhágnak a felpárkányzatra, s hol itt, hol ott le tűzik a császári zászlót, sőt némely közeli házba is behatolnak a biztos győzelem tudatában. Míg itt már a vár megmenekedése forog kockán, a másik támadási sávban is, mely magyarokkal és csehekkel együtt Perényire volt bízva, fölhágnak a falakra. A budaiak azonban, akiket kétfelől is körülvett a halálos veszedelem, nemcsak hogy nem csüggednek el, hanem oly erővel verik vissza az ellenséget, hogy úgy látszódnak: nem is a falakat, hanem velük lévő kedves zálogaikat, ti. a királynét és a bölcsőben sírdogáló királyi csecsemőt védik. Minden korosztály, mindkét nembéliek oly elszántsággal tusakodtak, hogy bár anémetek betörtek a várba és a városba, Az ostromlás nehézségei. Semmire nem megy az ígéretekkel Roggen- dorff a királynénál. A támadás rendje, kezdete és sikere. Az ostromlottak ügyessége. A németek kettős rohamát a romokon visszaverik az ostromlottak, ha nem is veszteség nélkül. 131
