Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. s ezt az embert a kancellári hivatal ígéretével, poharazás közben teljesen Ferdinand pártjára csábította. Az esküvői ünnepség végeztével Erdély felől újabb vihar kavarta föl Budát s János királyt. Majláth, aki a király engedélyével e tartomány vajdája volt, azt akarta, hogy Szolimán Erdély királyának kiáltsa ki (n.). Mikor ennek teljesítését Szolimán megtagadta, mivel még Grit ti meggyilkolása miatt megbántva érezte magát, Majláth, Balassa Imrével együtt, akit terveibe és pártos szövetségébe beavatott, szüntelenül lázadáson mesterkedett. Mikor észrevette, hogy ennek véghezvitelére nem rendelkezik elég erővel, társával, Balassával s nem kevés főrangúval együtt Fer- dinándhoz pártolt át, akár mert ígérgetésekkel csábították, akár saját döntésére. János tehát szülés előtt álló feleségét Budán hagyva, Török Bálintot és Petrovicsot maga előtt küldve, királyi kísérettel Erdélybe távozott, hogy egyrészt magát kimentse válságos helyzetéből, másrészt hogy Erdélyt lecsillapítsa, mielőtt a lázadás erőre kapna a Ferdinándtól kapott erőkkel. Soha többé nem látta viszont Budát! Míg ugyanis itt a lázadók leverésével foglalkozott, s rendreutasította az engedetlenkedőket, Gyulafehérvárott meghallgatta V. KÁROLY követeit, majd orvosai tanácsára Szászsebesre távozott s betegségbe esett. A királynő eközben Budán július hetedikén szerencsés szüléssel fiút hozott a világra. Mikor eljutott a királyhoz a vidám hír, már annyira erőt vett rajta a betegség, hogy azt hitték, örülni sem tud neki. Mégis királyi lakomát rendezett, s hagyta, hogy elvigyék rá. Itt mindenki e- lőtt tanúsította, hogy mennyire örül a hírnek. Néhány nap múltán valamilyen katonai perben törvényszéket tartani készült, mikor halálos bágyadtság fogja el (o.), s több mint ötvenéves korában, július huszonhetedikén meghal. Holttestét Budára, majd innen Fehérvárra vitték halottas kocsin a főemberek, hogy hazai szokás szerint ide, a királyok temetkezési helyére vigyék. XXIII. § így telt el az a tíz év, amit Budán töltött el JÁNOS. Szemernyit sem haboztunk, hogy ezt az időt a királyi székváros barbár korszakába soroljuk bele, mivel Buda nem csak hogy Szolimán jótéteményeképpen jutott János birtokába, hanem török erők segítségével védte is meg a várost. A temetésről visszatérő előkelők követséget menesztenek Konstantinápolyba, amelyet még életében elrendelt a király. A követek roppant értékes ajándékokat vittek, jelentették János halálát, egyszersmind a királynét fiával és az egész Magyarországgal együtt Szolimán pártfogásába ajánlották. Eközben FERDINAND, mivel (nem éppen alap nélkül) a váradi szerződés békefeltételei szerint úgy gondolta, hogy nem csak Buda, hanem az egész ország is őrá száll, n. ) BETHLEN (Il.könyv, 99.1.) állítása szerint Majláth ezt kérte levelében Szolimántól. Ezt azonban Szolimán a JÁNOS iránti kiváltképpenvaló jóakaratából elküldte Jánosnak Budára, s ezzel leleplezte a pártütést. o. ) BETHLEN FARKAS (Il.könyv, 111.1.) írja, hogy ez párbaj volt. Nála olvashatjuk, hogy a király ezen utolsó szavaival, magyarul, szidta a felperest: .Bosszúságot téssz énnékem”. És mások véleménye szerint: ,J£z a jog!” J23 Lecsillapítja az erdélyi zavargásokat.Fia születik Budán. Meghal. Milyen sors várt ezután Budára?
