Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST—PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. sokat késlekedett, s majdnem az egész őrséget kivezényli Bulgáriából s Boszniából, egyesíti a hadsereget, s tíz napi menetelés után a várostól nem messze letáborozik és értesíti megérkeztéről az ostromlottakat. Meh- med közeledéséről értesülvén a király és Gritti egy válogatott csapattal elhatározza, hogy kitör az ellenségre. Roggendorff azonban, akit mind az ostrom fáradsága, mind a zord időjárás kimerített, belátván hogy alulmaradna az ellenséggel szemben, be sem várta a barbárokat, tábort bonta- tott s föloldotta az ostromot. Ezt olyan sietséggel akarta végbevinni, hogy az idő alig látszott elegendőnek arra, hogy a hajókra felvontassák az ágyúkat. Sok tábori holmit valamint igen sok beteg és sebesült katonát a sátrakban hagytak, kitéve őket a pusztulásnak. Az ellenség üldözésétől nem az övéinek kis létszáma tartotta vissza - hiszen, mint ZERMEGH- TÖL tudjuk, nyolcezer főt számláltak —, hanem mert a hosszú éhezéstől mind a lovak, mind az emberek elgyöngültek. Alig távozott a láthatárról Roggendorff, mikor Mehmed, hadseregével együtt, megjelent. JÁNOS i- gen feldícsérte őt, hogy szorultságában nem hagyta cserben, s busásan megajándékozva nyomatékosan kérte, hogy a hadseregnek adandó néhány pihenőnap után térjen vissza Belgrádba, ahonnan jött. Kérésének a- zonban a barbár nem csak hogy nem adott helyt, hanem a többi vezér bujtogatásának hatására is csak még vadabb lett, s kiadta a parancsot, hogy kegyetlen portyázást intézzenek Ferdinánd tartományai ellen. Minderről máshol teszünk említést. A visszatérő törökök tízezer foglyot s roppant mennyiségű, mindenféle zsákmányt hoztak magukkal. „Mikor JÁNOS a vár ablakából távolról meglátta a törököket, amint az ártatlan emberek sokaságát kegyetlen szolgaságba hurcolják, a szemtanúk szerint nem tudta visszatartani könnyeit, és sóhajtozva, gyászos arccal mondta híveinek, hogy nem ő volt ennek a csapásnak és szerencsétlenségnek az o- ka, hanem FERDINÁND és a németek. így próbálta magát (de átlátszóan vagy inkább hazúgsággal) mentegetni a bűn alól”, — mint ahogy IST- VÂNFFY megemlíti (q.). Nem hinném, hogy krokodilkönnyek voltak, a- mit egyesek állítanak. Az viszont szinte hihetetlen, hogy János képes volt átengedni barbár szövetségesének a keresztények ily nagy sokaságát. Bizony, Mehmed segítségét vagy másképpen kellett volna meghálálni, vagy pedig váltságdíj lefizetésével ki kellett volna váltani a foglyok tömegét. De hát ilyenek voltak az idők, s ami a legrosszabb volt, az emberi gondolkodásmód. Azt hitték, akkor megy jól a dolguk, amikor megadatik nekik, hogy ellenségeik ellen dühöngjenek. Ennyibe került ekkor Buda megőrzése! XIX. § Egyébiránt, az ostrom elviselésében férfias lelkületről tett tanúbizonyságot JÁNOS király, hogy ti. önmagánál nagyobb lehetett volna, ha meg tud szabadulni a török szövetség kötelékeitől. Újra Budán székelhetett, hogy élvezze a nyugalmat, amit a veszedelemből kimenekedve megszerezhetett. Ezt a boldogságát q.) I.h. 173.1., 9. 107 Roggendorff távozása. János embersége a törökök iránt. Véres portyájuk; a foglyok nagy száma. János fájdalma emiatt. Jánosnak az ostromban megnyilvánult férfias lel- külete.
