Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Én emellett kardoskodom, hiszen bizonyos, hogy ZSIGMOND sok fáradságot fordított ennek a díszítésére és gyarapítgatására. Azután sok dolog jött közbe, mely a király számára terhes, a városra nézve pedig károsak voltak. Ide számíthatjuk a király fogságát, s a változó sikerrel megvívott háborúkat. Amikor azonban egy kis nyugalom volt, ZSIGMOND szívesen időzött Budán. Ráadásul a legtöbb országgyűlést itt tartotta a rendekkel együtt. Polgárokkal is gyarapította a várost, s az által, hogy a kereskedőknek engedélyt adott arra, hogy ide-oda vándoroljanak, gondoskodott arról, hogy rövid idő alatt híres vásárhellyé nője ki magát a nem régi alapítású város. Ha meg kell mondanunk az igazat, véleményünk szerint elősorban a kereskedés révén erősödött meg Buda. Az előbbeni királyok engedélyezték azt a jogot, hogy Budán le lehessen rakni az árukat, és ezt ZSIGMOND is jóváhagyta. Mikor azonban észrevette, hogy a budaiak meggazdagodnak ugyan, de Magyarország többi részének rovására, 1405-ben az országgyűlésen eltörölték ezt a kiváltságot. Az akkor hozott törvény (f.) a következőképpen hangzik: ,,Ámbár tudott dolog, hogy budai polgáraink egyéb szabadságaik között mindeddig azzal a kiváltsággal is rendelkeztek, melyet elődeink adtak nékik s Mi megerősítettük, hogy ti. minden, akár az országban lakó, akár külföldi kereskedőnek az ő összes és bármiféle árucikkeiket, eladásra és elcserélésre szánt holmijaikat akár lefelé jővén, akár felfelé menvén a budai polgárok körében kellett leraknia, és a lerakottakat ott eladnia és elcserélnie, és innen máshova vinniük vagy szállítaniuk nem volt szabad, és ez szokásba is ment, — mindamellett, mivel minden királyi városuknak, mezővárosunknak s szabad községünknek imént tartott egyetemes gyűlésében az e tárgyban folyt tanácskozás után országunk országlakóinak s kiváltképpen polgárainak meg kereskedőink jövedelmének gyarapítása és helyzetének emelése valamint közjava érdekében, nehogy egy város haszna vagy gyarapodása miatt országunk egész közönsége szenvedjen kárt s rövidséget, s érezzen ártalmas veszteséget, — jónak láttuk s elhatároztuk, hogy a kereskedők, akik ti. országlakóink, mindannyian együtt és egyenként, országunkból kimenvén vagy országunkban tartózkodván összes és bárminemű árucikkeiket, eladó és elcserélni való portékájukat egész országunkon keresztül és országunkon kívül, akárhová, akárhányszor és akármikor egészen szabadon s teljes biztonsággal vihessék, szállíthassák, hajthassák, visszahozhassák, lerakhassák és a lerakottakat eladhassák, elcserélhessék, onnan elszállíthassák, elhordhassák és azokkal akaratuk s tetszésük szerint rendelkezhessenek, ellent nem állván nevezett budai polgárainknak az áruk említett lerakása tárgyában bármimódon adott és engedélyezett bármiféle szabadságok s kiváltságok, melyeket előrebocsátottak tekintetében határozott szándékkal visszavonunk, — kivéve a külföldieket, kiknek kötelességük az előbb mondottakban a régi szokásokat megtartani.” Az események megmutatták, hogy a polgárok zokon vették ezt a dolgot, harapdálni kezdték zablájukat és ZSIGMONDRA is megnehezteltek. Nem ok nélkül tartotta tehát gyanúsnak a polgárok vagyonát s hatalmát. A magyar történelem szakértői beszámolnak arról, hogy és vásárhelyet, ezt valamiképpen eltörlik. A polgárok haragja miatt. f.) A XI. cikkelyben. [Corpus Iuris Hungarici, I. kötet. Zsigmond dekrétumai, Deer. I. (1405) Art. 11. 218—219 J. Ford. Kolozsvári Sándor és Óvári Kelemen.] 89
