Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK.

A VI: hogy akiket a szerzetesrendekből emelnek püspöki méltóságra, saját rendjük öltözékét viseljék, — másképpen tilos a templomba belépniük és főpapi szolgálataikat gyakorolniuk. A IX.: hogy a klerikusok ne hozzanak s ne kényszerítsenek ki halálos ítéletet, s ne legyenek jelen ítéletvégrehajtáson. A X. megtiltja, hogy a főesperesek és más templomigazgatók saját hivatalukat laikusokra vagy nős klerikusokra bízzák. A XIII. tiszteletet parancsol az istentiszteleten. A XIV. megtiltja, hogy az egyháznagyok, mikor az egyházakat vagy parókiákat látogatják, túlzott költségekkel terheljék meg azokat. A XV.: Senki ne fogadjon el egyházi javadalmat világiak kezéből. A XVI.: hogy a parókiális egyházak plébánosai, igazgatói és káplánjai a saját egyházukban szolgáljanak, mégpedig ők maguk, nem pedig helyettes által; másként fosszák meg őket az egyházak jövedelmeitől. A XVII. kiközösítés és a javadalmaktól való megfosztás terhe alatt feloszlatja a klerikusok ösz- szeesküvéseit. A XVIII. és a XIX. a zsinatra menő plébánosok és más klerikusok szolgálatáról, viselkedéséről és öltözékéről rendelkezik. A XX.: hogy mindazok, akikre a lelkigondozás van bízva, a javadalmaktól való megfosztás terhe alatt egy éven belül vegyék föl a szent papi rendet. A XXI.: hogy az oltáriszentséget és a szent olajat gondos őrizet alatt, kulccsal elzárva kell tartani. A XXII. meghagyja, hogy a zsolozsmát mind nappal, mind pedig éjjel pontosan és áhítatosan végezzék a papok. A XXIII kiközösítéssel sújtja azokat, akiket egyházi javadalmakba ültettek bele, és kényszeríti őket a jövedelmek visszafizetésére. A XXIV. megtiltja, hogy egyházi férfiak világi bíróság előtt pereskedjenek, tanúvallomást tegyenek vagy esküdjenek vagy magukat valamire kötelezzék, hacsak nem olyan ügyekben, melyek a világi, nem pedig az egyházi törvényszékre tartoznak; azokat a bírákat, akik a klérusnak adott kiváltságjogok ellenére arra kényszerítik a klerikusokat, hogy előttük pereskedjenek, kiátkozással sújtja. A XXV.: hogy a klerikusok püspökük engedélye nélkül ne pereskedjenek világi bíró előtt személyes sérelmeik vagy az egyháznak adott alamizsnák ügyében. A XXVI: ne legyen a házukban olyan gyermekük, akit fölszentelésük után nemzettek, s ne tartsanak házukban kockajátékot sem; s hogy gyermekeik a felettes egyház szolgái legyenek. A XXVII.: hogy a szentek ereklyéit az ereklyetartókból kivéve ne mutogassák, ne adják el, vagy ha újonnan találták, csak akkor tegyék ki nyilvános tiszteletre, ha előbb a római pápa jóváhagyta. A XXVIII. határozott törvényekkel rendelkezik a hitszónokokról és az alamizsnaszedők félfogadásáról. A XXIX. és a XXX.: az egyház dolgait ne zálogosítsák el, legfeljebb az egyház szükségletére és a püspök engedélyével; még kevésbé adományozzák azokat. Az ilyesféle elzálogosításokat és adományokat a zsinat semmisnek nyilvánítja. A XXXI.: A klerikusok püspökük engedélye nélkül a felfüggesztés terhe mellett ne zarándokoljanak. A XXXII: ismeretleneket ne engedjenek a szent szolgálatra. A XXXIII.: a plébánosok a saját plébánia- templomukat/egyházközségüket elhagyva vagy megvetve ne menjenek más egyházakba — bármilyen szerzetesrendhez tartozik vagy bármilyen rangú is az — zso- lozsmázásra és különösen vasár- és ünnepnapi misehallgatásra; s ne is engedjék be őket, se mások ne szolgálhassák ki nékik a szentségeket, csak az egyházmegyés papok, hacsak nem esetleg nagyobb ájtatosság okán néhányon erre a Szentszéktől kiváltságlevelet vagy különleges engedélyt kaptak. Azok a plébánosok, akik ezt a rendelkezést megsértik, azokat a szentségek vételétől, akik pedig

70