Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Óbuda
I. RÉSZ. A PILISI JÁRÁSRÓL, KÜLÖNÖSEN ÓBUDÁRÓL. Nagy Károly megostromolja Budát. A város bevétele után kifosztja. A zsákmány nagysága. Cuspinianus elbeszélése ugyan erről a háborúról. A szerző észrevétele. saját kútfejéből merítve terjedelmesen elmeséli a város ostromát és elfoglalását. Ami az egész elbeszélésben nagyon tetszik, az megerősíti föltevésünket. így aztán az avarok — akiket még túl korán nevez itt magyaroknak — kettős vereségét elmondta, így ír: ,,Útnak indították a tábort s elérkeztek Óbudához, amit régebben Sicambriának neveztek, s ahol Csaba (helyesebben: a kagán), a magyarok királya székelt; mivel hadvezérei révén súlyos hadat viselt, rendkívüli kincsekkel rendelkezett, melyeket a sok rablásból, fosztogatásból s az ellenségektől zsákmányolt kincsekből halmozott össze; félt a frankok erejétől s KÁROLY szerencséjétől (mely bölcsességgel párosult), s azt remélte, hogy ebben a jól megerősített városban meg tudja magát védelmezni. Ám a dolog egyáltalán nem a reménye szerint ütött ki.” Leíija azután az igen kemény ostromot, de amelyben KÁROLY csodálatraméltó jóindulata is megnyilvánult, különösen mikor már bevették a várat. „A város lakói (ti. azokról az avarokról beszél, akik megadták magukat, s az életükért esdekeltek) miután már föladták a reményt, hogy védekezni tudnak, leteszik a fegyvert, s könyörögve kérik, hogy kíméljék meg az ő, a feleségeik és gyermekeik életét. A győzteseket erre szánalom fogta el, s bár a frankok közül a harcok során igen sokan elestek, mégis készséggel engedtek a könyörgők kérésének. Követelik azonban, hogy adják át nekik a város megerősített helyeit, — majd miután amazok átadták, őrséget raknak beléjük, a kapukhoz és a terekre és sok utcába szabály szerint őrállásokat helyeznek el, nehogy a magyarok részéről valami veszteség érje őket. KÁROLY bevonul a városba és azt követeli, hogy adják át neki a palotát. Csaba király valameddig ellene szegül, végül azonban a jól megerősített és oly sok ellenségtől szerzett régi zsákmányokkal s rablóit holmikkal megtöltött várat a palotával együtt átadja. Az arannyal-ezüsttel teletömött kincstárat rögvest kifosztja; a királyt bilincsbe veri, majd mikor az öngyilkos lesz, illő tiszteletadással eltemeti. Mindezt a sok-sok év alatt mindenünnen összehordott aranyat, ezüstöt és szkíta zsákmányt, ami Sicambriában volt, a frankok egyetlen nap alatt elrabolták. A magánemberek vagyonát méltóság szerint sokaknak szétosztották. Az asszonyokat nem becstelenítették meg, senkivel szemben nem alkalmaztak erőszakot, az egész nép életét megkímélték, s adófizetőjükké tették őket." Ennyit ír BONFINI. VI. § Másként ír I OH ANNES CUSPINIANUS (e.): „A hun kagán székhelye Ring'31 volt, tele hatalmas vagyonokkal s kincsekkel, melyeket szomszédjaiktól raboltak el. Mikor KÁROLY elfoglalta Ringet s e földről kiűzte az avarokat, szinte az egész hun nemességet elpusztította, a fölhalmozott kincseket elrabolta. Soha egyetlen más háborúban sem gazdagodtak meg ennyire a frankok s nem szereztek több kincset. Gyanítható, hogy az avarok régi székhelye akkortájt Felső-Pannoniában volt, melyet ma a magyarok Avarnak, mi pedig Altenburgnak azaz régi városnak’ nevezünk”. Először is viszont ami a Ringeket illeti, mert több is volt!, ezeket én nem Felső-Pannoniában, hanem Noricumban keresném, amit a bójok az avarokkal megosztva uraltak. Erre a véleményre AVENTINUS alapján jutottam, aki ugyanazt a háborút írta le. Altenburgot, a Mosoni-síkság [3] itt tkp.: „gyepű”. e.) A római császárok (in: NAGY KÁROLY tettei), Bázel, a 219. folio kezdetén, ahol a kagán nevet tévesen ragannák nyomtatták.
