Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT.

ravaszsághoz is folyamodott. Mint megtudtuk, kihirdettette, hogy a vajdák alattvalóinak átengedi az adó felét s mindenféle teher egy részét, ha a vajdákat elhagyva átpártolnak hozzá. A ravasz császár azt gondolta, hogy ezzel a furfang- gal azok földijeit, ígérgetésének édesgetésével megnyerve, ráveheti az uraik ellen való lázadásra és pártütésre. S ha ez így történnék, mi sem lenne nehezebb a vajdáknak, mint hogy kívül a törökök ellen, otthon pedig saját oláhjaik ellen harcoljanak. Mi történhetnék akár velünk, akár Felségtekkel szemben veszedelmesebb dolog, mint ha azok a tartományok, melyek mindkettőnk országai előtt mintegy védőbástyákként állanak, elvesznek; innen ugyanis mind a Felségtek, mind a mi országunkra mindig kényelmesen rátámadhatna az ellenség. A vajdák tehát, megsejtvén a császár gonosz kísérleteit, nékünk könyörögtek, ne hagyjuk el őket, most, mikor ilyen végveszélybe jutottak; fogadkoztak, hogy ha mi nem hagyjuk őket cserben, akkor ők derekasan és állhatatosan s hűségesen fognak küzdeni a pogány ok ellen. Minden segítséget meg is ígértünk nékik, s valóban és ténylegesen erőnk szerint támogatásukra is akarunk sietni. De lássa meg Felségtek, milyen kicsiny a mi erőnk egy ilyen nagy és ily kegyetlen tirannus hatalmához képest, akinek ereje és hatalma odáig nőtt, hogy hacsak az Isten nem tapossa el őt, az egész keresztény világ azon erőlködhet majd, hogy valahogy visszaszorítsa. En- nekokárt, a miránk s következésképpen az egész kereszténységre bizonyosan leselkedő veszélyek nagyságától megrémülve követeket küldtünk a pápához, s küldtünk a császári felséghez, a birodalomhoz, Csehországunkhoz, Morvaországhoz és Sziléziához, s mindnyájuk előtt föltártuk a törökök szándékát, segítségért esedeztünk, hogy az oly istentelen s hitszegő ellenség próbálkozásait vagy gyengíteni, vagy megtörni tudjuk. Mivel azonban senki a halandók közt nincs, akiben jobban bízhatnánk, mint Felségtekben, ezért nem csak mint nagybátyánkat, hanem mint második atyánkat esedezve kéijük, hogy a lehető leggyorsabban rendezze el litvániai dolgait és igyekezzék vissza Lengyelországba, lépjen közbe és kövesse figyelemmel ezt a mi válságos, veszedelmes helyzetünket, s mindenekelőtt nyújtson segítséget Moldva vajdájának, hogy tartományát megtarthassa; ennek elvesztése ugyanis nem csak Felségtek, hanem a mi országunkra is a legbiztosabb végveszélyt hozza magával. Mi is, mint előre bocsátottuk, segítségére sietünk, amennyire csak tudunk, s birtokát, nem különben, mint ha saját országunk része lenne, tőlünk telhetőén védelmezni fogjuk: de mivel ez a segítség- nyújtás igen sürgős, mivel amit a török tenni készül, egy vagy legfeljebb két hónap alatt meg is kísérli, annakokáért újra meg újra kéijük Felségteket, hogy amit a moldvai vajda segítségével kapcsolatban tenni készül, haladéktalanul tegye meg, mivel ilyen válságos dolgokban a késlekedés igen veszedelmes. Egyébiránt, kívánjuk, hogy a legjobb, leghatalmasabb Isten teljes boldogságban és igen sokáig tartsa meg

173