Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. A király lenézése. Magyarország és Buda bukásának okai. Herber stein szavait idézzük. Különféle játékokat tartottak, még csatajátékokat is. A játékban fegyveresek csaptak össze nagy nekikészülőéléssel s mindenféle pompa felvonultatásával. A látványosságra mindenünnen összesereglettek a szomszédban lakó lengyelek s csehek, nagyrészt ők vettek részt az ünnepségben. De — ilyen forgandó az emberi szerencse — az örömöt hirtelen gyászba fordította a gyermekágyas asszony néhány nappal később bekövetkezett halála, melyet a heves szülési fájdalmak idéztek elő.” Ugyanezidőtájt a rendek tétlenségre értelmezték a király békés törekvéseit s Rákos mezején kiadták azt a baljós oklevelet, melyben a legszigorúbban megtiltották, hogy ha ULÁSZLÓ örökös nélkül halna meg, idegen nemzetbeli királyt válasszanak. Ezt az elhatározást ugyan közbeszakította Lajos megszületése, ám a király iránt már egyszer megfogalmazott elutasítás megmaradt a magyarok lelkében. XXXI. § Akkor aztán végül hanyatlani kezdtek a Magyarország dolgai, mivel a király elleni gyűlölet, a rendek közötti kölcsönös széthúzás és az addig hallatlan fényűzés tévútra vezette az előkelőket. Budát nem királyi székhelynek, hanem mindenféle kicsapongás gyakorlóterének nevezhetted volna. Minden értelmes ember megjósolhatta mind Magyarország egészének, mind Budának a vesztét. Hasznos volt meghallgatni SIGMUND HERBERSTEINT, FERDINAND királynak a magyarokhoz küldött követét, aki súlyos szavakkal írta le Magyarország bajait. „MÁTYÁS KIRÁLY”, íija, „nem született királyi vérből, s nem is volt valami híres ősi hercegi vagy fejedelmi családfája, mégis nem csak a neve volt király, hanem tettekkel is bizonyította, hogy valóban az. Nem csak a török szultánnak állt bátran ellen, annak igen súlyos betöréseit legyőzhetetlenül feltartva, hanem még magának a római császárnak s Csehország meg Lengyelország királyainak is nehézségeket okozott s végül minden szomszédja rettegett tőle. S amiképpen ennek a királynak erénye és ragyogó tettei révén a magyar királyság még a király életében a hatalom csúcsára jutott, éppúgy annak halála után hanyatlani kezdett, — mint aki nem bírja elhordozni a saját súlyát. Utóda, ULÁSZLÓ, cseh király, Kázmér lengyel király előszülött fia ugyanis noha jámbor és vallásos, feddhetetlen életű uralkodó volt, de egy ilyen harcias nép kormányzására, mégpedig egy ilyen nagy ellenség szomszédságában egyáltalán nem volt alkalmas. így aztán a sok kedvező körülmény közt elvadultak és önteltek lettek a magyarok, visszaéltek a király jóindulatával s kíméletes bánásmódjával, szabadosságra, fényűzésre, tétlenségre és döly- fösségre adták magukat. S ezek a bűnök odáig fajultak, hogy magát a királyt is lenézték. Továbbá, ULÁSZLÓ elhunyta után fia, LAJOS alatt ezek a bűnök még inkább egyre jobban elhatalmasodtak, s ha a magyarok valamit még megőriztek volna a katonai fegyelemből, most azt is mind elvesztették. A gyermek király — zsenge kora miatt — nem tudta e bajokat orvosolni, s nem is nevelték arra a komolyságra, mely illett volna hozzá. Az ország előkelői és főképpen az egyház- nagyok szinte hihetetlen dőzsölésben leledztek, szinte azon versengtek mind egymás között, mind 162
