Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Szilajon felütve rázza, Fenyegetve még királyt is! Ki hinné: száműzött? Pirulva lángol arca, S a pírt elűzi fűzöld: Orcája váltogatva Színét, soká nem őrzi. Fel és alá rohangál, Akár a kölyke-fosztott Tigris, befutva bőszen Ganges vadonjait. Nem oltva sem haragját Medea, sem szerelmét: Haragja és szerelme Most összefog. (I.) így pusztította el önmagát az asszonyi gonoszság, hiszen még MÁTYÁS életében azon mesterkedett, hogy hol Miksának, hol Ulászlónak játssza át titkos cselszövés­sel magát és az országot. S most, mindkettőtől megvetetten s mellőzve mehetett, amerre látott. Bizony, mennyire más volt BEATRIXNAK Magyarországra jövetele, mint kényszerű eltávozása. Akkor BONFINI nem is egy istennő alakját rajzolta meg róla, most pedig távoztakor SENECA szavaival kellene megszólítania: Te, csak te, csúfos gaztettek kovácsa, te merészelsz minden rosszat, férfimód erős, asszony létedre, s hírnevedre mit sem adsz. Eredj, pusztulj az országból, halálhozó, Füveid vigyed, polgáraim ne rettegtesd: Más földön élj, izgatni istenségeket, (m.) Bizony, úgy látszott, megbűnhődött féktelen becsvágya és félje meg annak fia, János iránt hálátlan lelke miatt. „Nem sokkal később, miután dolgait, Magyaror­szágon elrendezte, s még csaknem is talákozott ULÁSZLÓVAL,Itáliába távozott, s itt”, ahogy ISTVÁNFFYNÁL olvassuk, „mivel a franciák elfoglalták nagybátyja Frigyes király, és az egész aragóniai ház nápolyi királyságát (ez a ház több, mint száz évig állt fönn), szenvedő részese lett a szerencsétlenségnek s az összeomlás­nak, s majd Aenaria szigetének várába, melyet hajdan Pithecusának, ma Isola d’lschiának hívnak, életét (n.) halálra cserélte.” S ez volt a halála ennek a maga korában igen művelt, Buda városával és a királyi palotával szemben sok érdemet szerzett asszonynak (ha leszámítjuk az ide behozott idegen szokásokat s az ezek­kel járó, bűnre csábító dolgokat). Általános a vélemény, hogy csupán a sok kö­nyörgéssel illetve az olaszok példájával vette rá MÁTYÁST, hogy Buda ékesítésére oly sok időt s költséget pazaroljon. S bizony, ULÁSZLÓ sem kerülte el a bünteté­sét, hogy a királynét ilyen módon becsapta. Vannak, akik a királyhoz méltatlan nélkülözést Magyarország­ról való távo­zása és halála. Ulászló bűnhődése. I) SENECA, Medea, a 851. sortól. [Ford. Kárpáti Csilla.] m. ) IJh., a 266. sortól. [Ford. Kárpáti Csilla.] n. ) Ez az eset 1498-ban, tehát a Magyarországból való távozást követő évben történt.

Next

/
Thumbnails
Contents