Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. A városban járvány dühöng. Ismét országgyűlést tartanak Budán. Ezen a király elutasítja a Beatrixszal való házasságot. Az asszony méltatlankodása emiatt. Kinézete. a szokatlan eseménytől megrémülve hirtelen a földre vetette magát, majd föltekintvén az égre a BOLDOGSÁGOS SZŰZ képmását látta, amint Fiával együtt, ragyogó felhőtől körülvéve ereszkedik alá a levegőben, s Buda felé tart. Azonnal jelezte is egy csehnek s feleségének, a fogadósnénak, valamint a saját kocsisának, szent félelemmel eltelve. Mikor erről beszámolt a királynak s Zsigmondnak, mindkettő hatalmas ámulatba esett. Ez volt ugyanis az Istenszülő Szűz fogantatásának ünnepnapja, amit aztán később a magyarok mindig nagy áhítattal ünnepeltek meg.’’ Ám az 1496. esztendőben a dögvész ismét elűzte a királyt a városból. Először Zsámbék mezővárosához közel, a Vértes hegység nagy kiteijedésű erdeibe távozott, s itt majdnem az egész nyarat vadászattal s madarászással verte el. Majd mivel közeledett az év vége és az időjárás hűvösebbre fordult, Csanádra, Szegedre, Bácsba távozott, majd innen elkanyarodott, s a Dráván átkelve csekély létszámú kíséretével meglátogatta Verőcét, Babócsát, Sopront, végül Pozsonynak vette útját, majd miután itt a csehek és a morvák számára országgyűlést tartott, a következő évben jó egészségben (k.) visszatért Budára, mivel követei útján megtudta, hogy ott már megszűnt a dögvész. XXVIII. § Miután a ragályos járvány alábbhagyott, Budán 1497-ben ismét országgyűlést tartottak. S itt a király ország-világ színe előtt visszautasította a Beatrixszal kötendő házasságot. Bevallotta ugyan, hogy szavát adta neki, — s ezt meg is tartotta volna, ha Beatrix is tartotta volna magát a kialkudott feltételekhez. Most viszont, mivel ő az oka annak, hogy — Miksával való titkos szövetkezése miatt — elveszett Ausztria, továbbá pedig mivel már igen csak öregedik s már azelőtt is öreges volt, nem akaija magát a házassággal hálóba keríteni, hacsak a rendek nem akarják ezt tőle. A gyűlésnek tetszett a király nyílt beszéde és elhatározása; a rendek követek útján minderről értesítették a királynét. Majd miután megkérdezték véleményét, a király kijelentette, hogy fel óhajtja állítani azt az adófajtát, amelyet a magyarok dikának neveznek. Mivel azonban az országgyűlés szembehelyezkedett vele, semmit nem ért el, sőt kénytelen volt hallgatni a rendek morgolódását is, s mind a nép, mind az előkelők szívét nagyon elidegenítette magától. Ennélfogva dolga- végezetlenül távozott. BEATRIX pedig, értesülve a határozatról, mely szerint visz- szautasították a házasságot, asszonyi dühvei őrjöngött ULÁSZLÓ ellen, és súlyos szidalmakkal és átkozódással illette és mindenféle szörnyűséget kívánt neki, mert — úgymond — bőbeszédű és hamis ígérgetésekkel, hamis esküvel becsapta, istentelen módon kijátszotta s az egész világ előtt gúny tárgyává tette. Azt mondta, hogy e hálátlan és álnok ember országából rövidesen el fog távozni. S vigyázzon a király, nehogy esküszegéséért, akkor bűnhődjön, mikor már nem marad lehetőség az orvoslásra. Hiszen: Szeme hogy forog haragvón S felakad; s fejét a büszke k.) BONFINI, I.h. 731.1., 9.; ISTVÁNFFY, u.o. 45 J., 22. 154
