Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK.

Buda hírnévre tett szert a tudományok révén.

A külföldiek ajándékai.

A firenzeiek által küldött oroszlánok.

Janus'Panno- nius epigrammája az oroszlánokról.

is olyan nagy becsben tartották miatta szerte a földkerekségen, hogy akik a régi görög s latin kódexeket teljességgel meg akarták ismerni, ide siettek, mintegy az ókori irodalom szentélyébe. Mikor pedig a király környezetében éltek, sőt szinte baráti kapcsolatba kerültek vele és nagy ajándékokkal tisztelte meg őket, mikor övéikhez visszatérve széles e világon mindenütt elhíresztelték a király dicséretét, ünnepelték Budát, a magyar népet pedig megvédi ék a barbárság és a kegyetlenség vádjától, amit azelőtt rájuk kentek. Ilyen sokat jelentett az, hogy a királyi palotába a múzsák Apollóval együtt bebocsáttatást nyertek.

Még csak a tengernek keserű hullámiba ömlik,

Mély örvényével, hét ágra oszolva az Ister,

És latinul eme táj Múzsája-sugallta remekmű,

Fennmarad így is akár: emlékedet, isteni MÁTYÁS,

Századok őrzik örökre; ki nem fogy szent neved áldó Dicsszóból az utókor sem. (r.)

Sőt, azt lehetne mondani, hogy HUNYADI korában Buda mindvégig a hercegek, fejedelmek s mindenféle kiválóság fogadója volt, akik fölkeresték a királyi palotát, nagyra becsülték a királyt, s mintegy a háború és béke erényei példaképének tartották, s mindkét vonatkozásban tőle vették az útmutatásokat. S ha bármi szokatlan dolgot tartottak otthon a birtokukban vagy akár a tengeren túlról tettek szert ilyesmire, úgy gondolták, hogy MÁTYÁST ezekkel meg kell tisztelni. Nem is annyira azért, hogy ezzel kiérdemeljék fényes vendéglátójuk kegyeit, hanem hogy bizonyítsák, milyen nagyra tartják a királyt, aki oly sok és oly példamutató erényéről híres. Egyesek tehát régi könyveket, fegyvereket, ismét mások pedig egzotikus állatokat küldözgettek, ki-ki azzal a szándékkal, hogy az ajándékaikkal is segítsék és ébren tartsák a királynak a rendkívüli dolgok iránti lankadatlan érdeklődését. Buda akkortájt csodálhatta meg először azt az oroszláncsapatot — a hírek szerint ugyanis több oroszlán is volt —, melyet MÁTYÁSNAK a firenzeiek küldtek ajándékba. Csinos kis versben örökítette meg ezt a dolgot Magyarországnak az a megvilágosítója, JANUS PANNONIUS (s.):

Nem véletlenül adja tenéked Tuscia népe,

Győzhetetlen MÁTYÁS, Afrika állatait,

Van többféle dolog, miben ők s te bizony megegyeztek, s méltán küdték így tiszteletük jeléül.

Emberek elseje vagy s a vadállatoké az oroszlán;

Te hajadért vagy szép, ő a sörénye miatt;

Megkönyörülsz a legyőzöttön, s ezt megteszi ő is:

Karddal vívsz te csatát, ő meg a karmaival.

Mit! Hogy most CSEH királyok címere dísze ez állat?

Új birodalmat nyersz, annak a jósjele ez.

r. ) CORTESIUS, Mátyás dicsérete, BONFINI függelékében 913.1. [Ford. Déri Balázs.]

s. j Versek, 253i.közepe.

t. j A történetírónál (IV.decas, VlII.könyv, 653.1.,10) olvasható MÁTYÁS eleven színekkel

való leírása; ezt a helyet később fogjuk idézni, mikor megállunk, hogy szemügyre vegyük kinézetét.

138