Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VAROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. BONFINI (o.l Inkább akartuk az egészet közölni, mintsem szemelvényesen, hogy az olvasó könnyen megérthesse, hogy sem ami a Hunyadi-király nagyszerűségét, sem pedig ami Buda képét illeti, semmivel nem maradt el Európa akkori királyi városainak dicsőségétől. XXI. § Szükmarkúan bánik a budai könyvtár említésével. Oláh nyomán írjuk le. Csodálkozom, hogy Bonfini, aki oly gondosan leírta MÁTYÁS műremekeit, nem mutatta be a Bibliotheca Corvinianát fontosságának megfelelően. Nem tudom, hanyagságnak kell-e tulajdonítanom, vagy annak, hogy beleunt az írásba. OLÁH MIKLÓS (p.), a Magyarország-szerte ismert nagy név, azonban megőrizte számunkra az emlékezetét: „BUDA”, írja, „fekvésén és a királyi székhely épületein kívül figyelemre méltó volt egyrészt ALAMIZSNÁS SZENT JÁNOS ereklyéje miatt, másrészt csodálatra méltó HUNYADI MÁTYÁS király könyvtára révén. Amerre az út a belső könyvtár oldalától a Szent János kápolnához átfúrt fülkéhez vezet, (ott a király misét szokott hallgatni), két boltíves termet találunk-az egyik görög könyvekkel volt tele, melyeket részben Görögország szívéből, részben más keleti vidékekről hordatott össze a király nem kis gonddal s fáradsággal. A másik belső terem őrizte a teljes latinság kódexeit az elemi dolgoktól kezdve egészen a tudományok csúcsáig, könyvtartó dobozokban és állványokon a maguk rendje szerint megkülönböztetve. Mindegyiket selyemborítás fedte, színes és aranyos díszítésű, rajta volt a tudományág s tudományszak jelzése, ezek szerint voltak a könyvek osztályozva. A könyvek legnagyobb része selyemmel összefűzött pergamenlapokból készült, sarkaik s csatjaik aranyozott ezüsttől ragyogtak. Hallottam az idősebbektől, hogy MÁTYÁS király, amíg élt, mindig tartott vagy harminc, festéshez értő íródeák szolgát, ezek legtöbbjét az ő halála után én még ismertem. Csaknem az összes másolt görög s latin kódex az ő munkájuk volt. Felügyelőjük, a DALMÁT RAGUZAI FÉLIX — őt magát is ismertem öreg korában; nemcsak görögül és latinul, de szírül és arabul is tudott, ezen kívül magában a festészetben is volt gyakorlata — szorgosan figyelte, nehogy hiba történjék a könyvek másolásában. Volt ezen kívül még két egyéb könyvtár is másutt a fellegvárban, bár az előbbinél csekélyebb jelentőségűek. Mindezeket a török, LAJOS király Mohács-meze/ halált követően, mely 1526. augusztus 29-én következett be, s miután BUDÁT a következő szeptember 8-án elfoglalta, részint szétszaggatta, részint, miután más célokra az ezüstöt letépte, széthajigálta.” Ó, átkozott gonosztett! Mégis néhány darab fönnmaradt, de csak kevés, és az is rettenetes állapotban; de érdemes őket megnézni. LIPÖT Lambeck segítségével — úgy, hogy gróf Leslaeus császári követ előkészítette a bejutást — megtekintette; ezt az intézményt alább (q.) megemlítjük. Egyébként egy könyvtár sem lehet meg o. j IV.decas, VII. könyv, 6311.36. [Ford. Geréb László.] p. ) ADPARATUSUNKBAN, decas I., I. monumentum, V.fejezet, II. § 9.1. [Hungária, 1536, az 5 fejezetből. Ford. Németh Béla.] q. ) A város barbár korszakában, LVI. 134
