Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT.

mégis mindketten lebuktak lovukról s elterültek a földön. Másodszorra a hercegek után Iohann von Stein, Kristóf herceg bajtársa mérkőzött meg a csehvel, Hinco bajtársával, s miután összecsaptak, mindketten elterültek a földön.” Akkoriban az volt a szokás, hogy ilyen vad látványosságokkal (l.) szereztek maguknak jó hírnevet. Ugyanazon estére Watzlaw von Stenach meghívta az esküvői ünnepségre a fejedelmeket s hercegeket, és a fejedelmek és tartományok követeit, akik az ünnep fényének emelésére voltak jelen. Vasárnap volt, mikor jókor reggel a palotába nagy tömegben s pompásnál pompásabb öltözékekben egybesereglettek. A velenceiek követei megint nevetségessé tették magukat túlzott becsvágyukkal. Mikor ugyanis a szertartásmester eltávozott, s a palotát kezdték megtölteni az összegyűltek, s ki-ki kezdte elfoglalni a néki kijelölt helyet, s már mindenki a királyi vőlegényt várta, azok meg beléptek a gyűlésbe, és sokkal előbb helyet akartak volna elfoglalni, mint ami őket megillette volna. Ezen egyesek bosszankodtak, másokból pedig nevetést váltott ki. ,,A király a szobájából előjőve belépett az ebédlőbe, mindenkit rendben üdvözöl, s első helyen a fejedelmeket és a fejedelmek követeit, ennek megtörténte után mindannyian kimentek s lóra szálltak. így tett a király s a királyné is. így vonultak tehát nagy ünnepélyességgel, páratlanul fényűző menetben Szűz Mária templomába. Közvetlenül a király előtt a hercegek és a nápolyi király követei, ezek előtt a német választófejedelmek s fejedelmek követei végül a velenceiek s mások haladtak az udvarmester által megszabott rendben. A templom kapui előtt leszálló ttak a lovakról, s ugyanezen sorrendben bevonultak a templomba a főoltárig, ahol két szék állt szemben, rajtuk értékes, arannyal átszőtt vánkosok s takarók: a jobbfelőliben a király, a bal oldaliban a királyné foglalt helyet; igen értékes vörös-arany köntöst, és fölötte köpenyt viselt, s fején gyöngyökkel és arannyal s drágakövekkel telezsúfolt királyi korona volt. A király és a királyné fölött ún. baldachin borult, azaz egy magasba emelt, kifeszített arany lepel, melyet hat rúdon hat herceg tartott. GÁBOR püspök szenteltvízzel hintette be.” így nézett ki a jegyespárnak az oltárhoz való vezetése, — megintcsak magyar szokás szerint rendezték el, mivel a királynő a király balján (m.) állt, bár ezt tulajdoníthatjuk a félj nagyobb méltóságának is. Ezután következett a szertartás. STELLA írja róla: „A király kézenfogta a királynét s az oltárhoz vezette. Miután a püspök nagy szertartásossággal megerősítette házassági esküjüket, mindkettő visszatért a maga ülőhelyére. S miután a király anyja valamint a nápolyi király fia egészséget kívánt az ifjú párnak, azok pedig köszönetét mondtak, elkezdődött a szertartás nagy méltósággal

l) Lásd a föntebb idézett Pandectae triumphalest, FRANCISCUS MODIUS művét (a Il.kötet L.könyvének előszavában), ahol terjedelmesen kifejti, hogy a magyarok ún. lovasjátékot a hunok-ostora MADARÁSZ HENRIK alatt kezdeményezték, abban a csatában, melyben egy szálig levágták őket. Lehet azonban, hogy ezt a mesét a magyaroknak hízelegve költötte, mikor a lovasjáték eredetéről szól. Erről már máshol szóltunk. m.) A magyaroknál ugyanis, akik szívósan ragaszkodnak az ősi erkölcsökhöz, az a szokás tartja magát, hogy a férfiak jobb oldalon vannak, az asszonyokat pedig a bal oldalon hagyják. A külföldiek választékos viselkedését elsajátítva azonban a műveltebbeknél lassanként kezd kimenni a divatból.

Az esküvő napja és ünnepsége.

Az egyházi szertartás.

125