Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Vértesi Miklós: Szilasy János árvízi naplója

Mindent leír, amit az árvízzel kapcsolatban látott vagy hallott. Teljesen tárgyilagos, rémhíreknek, sok száz ember vízbefúlásának nem ad hitelt. A feljegyzések teljesen szenvtelenek, a holttestek megtalálását ugyanolyan hangon mondja el, mint azt, hogy valaki borának elvesztését panaszolja. Az eseményeket nem egészíti ki saját gondolataival, érzelmeivel. Ezért helytelen a "napló" elnevezés, mert ehhez a fogalomhoz valami lírai elem is hozzátartozik. Találóbb Szilasy művét árvízi krónikának nevezni.

Irodalmi ambíciói nincsenek, gyakran ismétli ugyanazt a formát: "X. Y. mondá, hogy...", "Tapasztaltam, hogy..."

A szöveget kihagyás nélkül közöljük. Az eredeti egyfolytában van írva, itt a könnyebb olvashatóság kedvéért az egyes napokról szóló feljegyzések mindig új bekezdést kapnak.

Szilasy helyesírása következetlen. Ez legfeltűnőbb az utcaneveknél, amelyeket egyszer nagy, máskor kis kezdőbetűvel írt. Helyesírás tekintetében általában a kéziratot követtük, a következő kivételekkel: a/ a cz-t átírtuk c-re, b/a hiányjeleket elhagytuk, elsősorban az a* névelőnél, c/ az a kit-t, a mit-t stb. összeírtuk egy szóba. Érdekes, hogy a hosszú kétjegyű mássalhangzóknál már Szilasy is csak az első betűket kettőzte meg /Ily/.

Változatlanul maradtak a pénzösszeg jelölésére használt rövidítések.

Ezek a következők: xr = krajcár, f. = forint, p.p. = pengő pénz, azaz ezüstpénz, v.c. = váltó cédula, azaz papírpénz. Az ezüstpénz a harmincas évek végén kb. két és félszer többet ért a papírpénznél.

Azoknak az utcáknak, amelyeknek neve megváltozott, mai elnevezését függelékben közöljük. Ugyancsak függelékben soroljuk fel a krónikában megemlített személyek nevét.

92