Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

az árvíz után.^^ S valóban: áprilisban még előfordul utólagos házomlás, júliusban a pincék egy részében még víz van /, de néhány hónap alatt a katonaság segítségével új és erősebb gátakat emelnek s az év végére - vagyis háromnegyed év alatt - az elpusztult házak harmada felépül. Április és június között teljesen helyreáll a főváros normális életmenete}*“*^ s 3-4 év múlva szinte nyoma sincs az árvíznek. Tekintetbe véve az egykorú technológiát és a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat ez épp olyan csodálatos eredmény, mint a negyvenezres nagyságrendű menekült tömeg elhelyezése és élelmezése. /Nehéz elkerülnünk a jelennel való összehasonlítás buktatóit.../

De nemcsak az árvíz története rejt magában tanulságokat, hanem az árvízi történetírásé is. Nem pusztán arra gondolunk /ami vázlatunkból bizonyára nyilvánvaló/, hogy egy konkrét katasztrófa feldolgozásánál túl kell lépni az eseménytörténetben a leíráson és szükséges az adatok kritikai elemzése, az összehasonlítás valamint bizonyos, az elemzés céljára alkalmazható elméleti alapismeretek megszerzése. Legalább ilyen súlyosnak érezzük a gondolatilag bejárt út szemléleti tanulságait: egy katasztrófa vagy konfliktus feldolgozása - közhely, de talán nem haszontalan, ha leírjuk - csak és elsősorban lényeges vonásainak figyelembevételével lehetséges. Reméljük bizonyítottuk, hogy ha egy természeti katasztrófát politikatörténeti szemszögből nézünk /gondolunk pl. Wesselényi Miklós szereplésének kérdésére/, teljesen téves megállapításokhoz juthatunk.

Levonható végül, az 1838, márciusi katasztrófából néhány általánosabb tanulság . Egy-egy katasztrófa hatása az élet minden területén tova gyűrűzhet. Mind a megelőzésre, mind a rekonstrukcióra irányuló törekvéseknek ezt tudomásul kell vennie - nem elég csak egyetlen szembetűnő hatás kivédése, eltüntetése illetve helyrehozatala. Szükséghelyzetben az egyének és szervezetek rugalmas alkalmazkodása, a társadalmi kapcsolatok normális menete,kiegyensúlyozottsága kulcsfontosságú lehet. S utoljára, de nem utolsó sorban: minden társadalmat érhet olyan katasztrófa, amelyre nincs kellőképp felkészülve.

40