Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

elpusztult kocsmaépületét összeírták, a kocsmárosok javait azonban nem. A mészáros esetében viszont csak a személyi javaiban esett károkat vették fel, a mészárszék épületét nem. A papok és kántortanítók a helység kárösszeírásában szerepelnek, a római katolikus plébános és a falu jegyzője esetében ellenben a személyes javakat illetve a lakóépületeket külön-külön tételben rögzítették. Mint az a mellékelt facsimiléből is látható, a kárösszeírást mindjárt pénzértékre átszámítva végezték, a kár naturális egységekben kifejezett mértékét csak összesítve adták meg. Sajnos nem tudjuk, hogy az egyes vagyontárgyak esetében milyen értékeket - átszámítási kulcsokat használtak. A mennyiségek és kárösszegek összevetéséből arra következtethetünk, hogy egy pozsonyi mérő /2 véka/ gabona árát kb. egy; pengő forintnyi összegben számították, ami nagyjából megfelelt a pesti piac egykorú árainak. /Tótfalu esetében a megadott vetéskár kissé magasnak tűnik - elképzelhető, hogy tévedésből esetleg váltóforintban adták meg, vagy a károk célzatos növelése érdekében a teljes vetést tiszta búza értékben számították./ Az épületkárok esetében még nehezebb a számítások rekonstruálása. Az összegek alacsony voltából azonban - az elpusztult házak döntő többsége 50-150 pft. közötti, de vannak ennél kisebb értéken számbavett és minden valószínűség szerint összeomlott házak is - arra kell gondolnunk, hogy a hagyományos gyakorlatnak megfelelően csak a ház újraépítéséhez szükséges szakmunkák (ácsmunka, kovácsmunka, tetőfedés stb.) díját és részbeni anyagköltségét számították fel. Csak ez lehet ugyanig a magyarázata annak, hogy a hasonló méretű és hasonló technológiával készült újlaki házak - ahol a kárösszeírás a házak piaci értékét vette alapul - öt-tíz- szer magasabb összeggel lettek felvéve. /Ld. N. Czaga Viktória-Gajáry István kötetbeli tanulmányát./

336