Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

9. Tótfalu vezetőségének levele a szolgabíróhoz 1831. július 17-én /PmL IV.

A. 3-c/I. 3170/1831/. A kár teljes összege a felmérés szerint 51452 pft volt, vagyis több mint másfélszerese az árvíz okozta pusztítások értékének. Uo. No. 4310.

10. Tótfaluban 1849-ben és 1866-ban, Pócsmegyeren 1847-ben és 1849-ben nagyobb mértékű halálozási csúcs volt /Kiinger András 1975. 158-161./, előbbi 1900-ban részben ismét leégett. /Bednár Pál plébános szíves levélbeli közlése- 1987. október 12./

11. A gyakorlatban a demográfiai csapás illetve probléma bekövetkeztét a következő esetekben állapítottuk meg:

a/ ha hiányzott a férfi család-, illetve háztartásfő;

b/ ha a kárösszeírás említést tett arról, hogy a háztartásban egy vagy több eltartásra szoruló munkaképtelen /öreg, beteg, testi hibás/ személy élt;

c/ ha a kárösszeírás szerint a háztartásban túl sok volt az /eltartásra szoruló/ gyermek.

12. Az árvíz után több zsellér elköltözött Tótfaluból. /PmL IV. A. 3-c/V. 6770/1839/

13. Kiinger András 1975. 158-161.

14. Az összeomlott házú károsultak társadalmi státus szerinti megoszlása településenként a következő volt:

jobbágy zsellér egyéb összesen

háztartás /százalék/

Monostor

48,3

44,0

00

1

00,0

Pócsmegyer

24,2

64,0

11,4

100,0

Tótfalu

56,7

33,8

9,5

100,0

A megoszlások nagyj ából megfelelnek az össznépességének, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a kárösszeírás csak a házzal bírókat vette fel. (Vö. 6. táblával)

15. Ld. megyei közgyűlés No. 1113. /III. függelék/ Nem tudunk arról, hogy az átköltözés megtörtént volna.

332