Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
azoknak csak évtizedek múlva nyílt lehetősége, illetőleg csak a lakosság kato79/ nás fegyelme esetén lettek volna végrehajthatók. Kétségtelen, hogy a városi hatóságok intézkedései nem minden esetben voltak eléggé hatékonyak - különösen az előkészületek terén nem. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy nem egy mai értelemben vett, szakszerűen és hivatásszerűen működő szervezet került szembe egy, a város történetében még elő nem fordult méretű katasztrófával, hanem mentési akciókban járatlan, képzetlen, értelmiségiekből, iparosokból és kereskedőkből álló elöljárók, akiknek ráadásul igazgatási központját, a pesti 80 / városházát az elsők között öntötte el a víz. Ha a formális szervezetek tényleges működését mérlegelni kívánjuk, akkor az alábbi kérdéseket kell megvizsgálnunk: előkészületek, menekülés, ellátás, közrend megszervezése a katasztrófa alatt.majd a rekonstrukció /romeltakarítás, segélyezés, újjáépítés/ szervezése és irányítása a katasztrófa után. Nézzük ezeket sorjában. Az előkészületekről már megemlékeztünk, arra is utaltunk, hogy miért nem voltak - miért nem lehettek - azok hatékonyak. Érdekes képet nyújtanak viszont a menekülés tényei, ha az adatokat nézzük. /20. tábla/ összesen 40-45 ezer hajléktalan kényszerült szükséglakásokba. E férőhelyek körülbelül 10 százaléka egyházi-szerveknél, ugyancsak 10 százaléka magán-, 15 százaléka városi, állami és megyei középületben, kétharmada pedig katonai épületben /Invalidusok háza, Újépület, Ludoviceum/ volt. Nem tudjuk, hogy arányaiban a menekülés hogyan zajlott le, de biztos, hogy nem lehetett je lentéktelen azoknak a száma akiket a városi és katonai hatóságok szállítottak 81/ ideiglenes menedékükbe. E helyeken természetesen - ismét elsősorban a katonaság segítségével - megszervezték a menekültek élelmezését és a betegek kór házi ellátását. Az első órák zűrzavara után a hatóságok biztosították a közren det is. Március 14-től kezdve Lónyai János királyi biztosként vezette a hatósági szervezeteket, együttműködve a katonasággal. 16-ától kezdve két, a téli ki kötőből visszarendelt gőzhajó igyekezett megkönnyíteni a Pest és Buda közötti forgalmat. Kétségtelen, hogy ezek az intézkedések nem hősiesek, de segítettek viszonylag rendezett keretek között tartani a főváros történetében még soha nem látott méretű népvándorlást. A számokból egyértelműen kiviláglik az, hogy elsősorban a katonai hatóságok tevékenységének köszönhető, hogy a katasztrófa 82 / nem járt még nagyobb áldozatokkal. Ha a menekültek elhelyezését és ellátását nem sikerült volna megoldani, akkor a jeges víz, az átlagosnál hidegebb, 0 - +5 fokos hőmérséklet és a hiányos élelmiszerellátás sokkal több áldozatot követelt volna annál, mint amennyi ténylegesen bekövetkezett. így is közel 7000 fő szorult a katasztrófa során orvosi segítségre, illetve kórházi ellátásra . 32
