Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

energiát kötött le a több-kevesebb rendszerességgel bekövetkező pusztítások eredményeinek újból és újból történő helyrehozatala. Nem beszélve arról, hogy ezeket az erőket olyan körülmények között kellett a károk helyrehozatalára el fecsérelni, amikor a viszonylag fejletlen termelési technológia, gyenge minőségű eszközállomány, alacsony szintű társadalmi munkamegosztás, rossz közlekedési viszonyok, nem túl magas hatékonysággal működő közigazgatás közepette a létfenntartás amúgy is nehéz, a különböző csapások, a természet hirtelen változásai elleni védekezés képessége amúgy is alacsony volt. Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy az elkeseredett pócsmegyeri lakosok - akiknek sorsa pedig a vizsgált évtizedben három településünk közül még a legszerencsésebben alakult - már településük helyét is szerették volna megváltoztatni, hogy csők kentsék az ismétlődő árvizek pusztításait. Talán nem tekinthető ezért véletlennek az sem, hogy amikor az 1870-es években a közegészségügy fejlődése csökkenti a járványok, a Duna szabályozása az árvizek hatását, s a társadalmi politikai viszonyok is átalakulnak, robbanásszerű népességi-társadalmi-gazda- sági változások következnek be a rájuk nehezedő nyomások jelentős részétől megszabaduló közösségekben.

301