Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

2.3. Katasztrófa és h á z tartás

Forrásaink tanulmányozása során egyértelművé vált, hogy egy-egy háztartás életében mindennapos gyakorlat volt valamilyen katasztrófa bekövetkezése. 1831. július 16-án Tótfalun tűzvész keletkezett, mely 160 házat és a katolikus templomot berendezésével együtt elhamvasztotta. A tűzben életét vesztette egy hároméves kislány is. Ugyanezen év augusztusában és szeptemberében a vesztegzár dacára betört a szigetre a kolera és elragadott több mint 270 embert - a megbetegedettek, de később felépültek számát sajnos nem ismerjük. /10. tábla/ Az 1832-1837 között több alkalommal megjelenő marhavész a három faluban szintén rengeteg gazdaságot sújtott. Csak az árvízkárosultak listáján több mint 110 esetben jegyeztek fel komolyabb állatpusztulást, miközben nincs adatunk az elköltözöttek és az árvízkárt nem szenvedtek marhavész okozta veszteségeiről. Ráadásul minden valószínűség szerint az összeírás még a benne szereplő háztartások marhakárai tekintetében sem lehetett hiánytalan, hisz nem ennek, hanem az árvíz pusztításainak felmérése volt a fő célja. Mindent összevéve az 1830-as évtized során vizsgált közösségeinkben szinte az összes háztartást érte valamilyen természeti katasztrófa /árvíz, tűzvész, állatvész/, vagy demográfiai csapás /egy vagy több családtag halála járvány, betegség következtében/ /11. tábla/. Ne gondoljuk azonban azt a fentiekből, hogy ez egy "fekete évtized" volt. Egyáltalán nem mondható sokkal rosszabbnak az átlagnál, hisz a nagy járványok /kolera, himlő/ és a marhavész egészen az 1870- es évekig vissza-vissza tértek, a tűzvészek pedig gyakorlatilag a házépítési technológia XIX. század második felében bekövetkező korszerűsödéséig úgyszintén állandó fenyegetést jelentettek.^^ Ugyanez a helyzet az árvizekkel is. Noha a szabályozások sokat szelídítettek a Dunán, ennek ellenére a folyam 1876-ban még mindig házakat döntött össze s több alkalommal századunkban is elöntötte a Szentendrei-szigetet.

Nem volt ritka tehát az, ha egy-egy háztartást viszonylag rövid idő lefolyása alatt többféle csapás is ért. Kérdés - mégpedig vizsgálatra érdemes kérdés -, hogyan hatottak ezek egy-egy háztartásra. Sajnos erre egyáltalán nem könnyű válaszolni. Egyrészt nem minden csapás és katasztrófa dokumentálható pontosan az egyénekig-háztartásokig lemenően, másrészt a társadalomtörténész a hatás mérése tekintetében is korlátok közé szorított. Míg a szociológus megfigyelhet, kérdezhet, mi csak 150 évvel ezelőtt készült összeírásainkat foghatjuk vallatóra. Ezek pedig mindössze három tényező: a vagyonosság, társadalmi státus és eladósodottság illetve a demográfiai és elemi csapások közötti összefüggések feltérképezésére látszanak alkalmasnak.

289