Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

lassan, fokozatosan kezdett apadni - Tótfalu 17-i jelentése még lényegében változatlanul magas vízállásról szól - a folyó itt valószínűleg csak 19-e körül tért vissza medrébe. A közvetlen veszély elmúlt, a feladat most már a számvetés és az élet kereteinek helyreállítása lett.

1.2. Arányok és viszonyítások térben és időben

Az 1838. évi árvízi tudósítások és beszámolók nagy száma és gyakran me- lodramatikus hangvétele az utókor olvasójában némi gyanút kelt, hátha a kornak megfelelő romantikus túlzásokkal van dolgunk. A szóvirágok mögött azonban ezúttal valódi dráma rejlett - ezt mutatják az érzelgősségnek nem sok teret adó rideg számszerű tények is. Pusztításai nagyságrenddel haladták meg az ismert két további legnagyobb árvízét.öt-hatszor annyi ház pusztult el 1838-ban, mint 1775 vagy 1876 februárjában. Ha az összedőlt házak /2. tábla/ illetve a kár nagysága alapján osztályozzuk a pilisi és váci járás településeit, akkor meg- állapítható, hogy a Szentendrei-sziget falvai ' a súlyosan károsultak közé tartoztak, különösen Pócsmegyer és Monostor. Nemcsak kevés házuk maradt épen, hanem káruk összegei is igen magasak voltak, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy annak nagyságát a település mérete is befolyásolta. A 11 húszezer forintnál több kárt vallott településből öt város volt, de közülük háromban a házak 60-80 százaléka épen maradt. Csak Visegrád és Óbuda pusztulásának arányai mérhetők a szentendrei-szigeti falvakéhoz. /3. tábla/ Az más kérdés, hogy a pest-budai árvízkárok árnyékában a szigeti falvak pusztulása nem kapott nagyobb publicitást, ami a károsult családok helyzetét tovább rontotta. Vagyoni erejükhöz képest viszonylagosan súlyosabb káruk helyrehozatalához ugyanis aránytalanul kevesebb segítségre számíthattak.

E súlyos katasztrófa családok százainak életét tette tönkre vagy nehezítette meg rövidebb-hosszabb időre, az utólagos, objektivitásra törekvő megfigyelő számára viszont - az élet grimasza - bizonyos szempontból páratlan lehetőségeket nyújt. A kor egyszerű emberéről nem sok írásos dokumentum maradt fenn, kivéve néhány összeírást, a születés, házasodás, halál tényét rögzítő anyakönyveket és a váltakozó teljességgel /vagy inkább hiányokkal/ megőrzött adófizetéssel kapcsolatos iratokat. Anyagi viszonyai, tulajdonságai, életkörülményei csak egy-egy bírósági illetve örökösödési ügy alapján válnak megközelíthetővé, ilyen irat azonban az adott időszakban élők számához viszonyítottan kevés készült és még kevesebb maradt meg.Ráadásul ezek már eredetileg

283