Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Patkóné Kéringer Mária: Pest megye és az 1838. évi árvíz
2907 pFt kárt írtak össze, de a megjegyzés rovat tanúsága szerint mindegyik "tehetségéből" is rendbe tudta szedni gazdaságát.^ Az Áporkán és Harasztin - csekélyebb kárusultaknál is - hasonló bejegyzések szerepeltek. Az épületekben, gazdasági eszközökben és ingó javakban keletkezett károkon kívül nagyon jelentős károk keletkeztek a szántóföldeken és réteken, amely veszteségek súlyosan befolyásolták a megye egész évi gabona és takarmány termését, így azok helyrehozatala sürgető munkaként jelentkezett. A jelentésekben sűrűn fordult elő, hogy a földek állapota olyan, hogy egész évben mocsaras marad. "...egyéberánt ’a Kaszálók, 's Legelők nagyobbrészt mindenütt még most is viz alatt vágynak, sok helyeken bizonyosan az idén sem fognak a Vizek leapadni..." Ilyennek ítélik Jankovits Miklós vadasi pusztáját,., valamint Kunszentmiklós, Fülöpszállás és Szabadszállás határát, amelyeket az agyagosi gátszakadáskor öntött el a víz.^ Hasonlóan nehéz helyzetben voltak a szigetségbeli lakosok is. őszi vetésű földjeikből a víz kinyomta a magokat. A szolgabíró jelentése szerint a "szokott módon" történő vízlecsapolás most nem elég, ezért a megye kiküldte Zlinszky László és Csontos Lajos "vizi mérnököket, hogy a helyszínen győződjenek meg a szántó földek állapotjáról..." és onnan addig vissza nem tér/ 9 hettek, amíg megnyugtatóan nem rendezték el a rájuk bízott feladatot. A megye számtalan felhívással fordult a községek bíráihoz, hogy a földeken a munkát különösen szorgalmazzák, amint lehet, és erre hívták fel az uradalmak és földesurak figyelmét is. Kérték őket, hogy ott, ahol szükséges, vetőmag kölcsönzéssel is tegyék lehetővé a munkák mielőbbi megkezdését, és a szántóföldek újra vetését. A károk összegezéseként szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a ka pott kártérítés nemcsak hogy a hivatalosan összeírt veszteségeket nem fedezte, hanem nyitott kérdés maradt az is', hogy miből pótolhatják az emberek megsemmisült ingó értékeiket. Sajnálatosan ezeket - mint már említettem - nem írták hivatalosan össze, így e károk mértékére csak becsléseink lehetnek. A bogdányi és visegrádi kárösszeírók készítettek néhány személy esetében olyan jegyzéket is, amelyekből némi felvilágosítást kaphatunk a bútorok és egyéb háztartási eszközök veszteségeiről, valamint ezek értékéről. A bogdányi jegyzőnek egy "...nagy Garderob diófábul, politúrozott almárium..." becsára /conv. pénzben/ 30 Ft. Egy diófa nagy asztal 12 Ft, "... e- gész konyhaeszközök vasbul, czinbül, tányérokból, fazekakbul" 20 Ft. 16xr. 12 akó vasabroncsos hordó, 1798-as évjáratú fehér borral 51 Ft. Hat mérő árpa 6 Ft. 8 zsák kenyér liszt 22 Ft.3oxr. Valamivel többre értékelték a visegrádi Nothaft György hasonló bútorait.^ Az élet normalizálódásának jele volt, hogy az emberek kezdték elvesztett értékeiket keresni. Igen érzékeny veszte253
