Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
mukra másodrendű politikai küzdőtér volt. Támogatást csak a testület, a reformoknak esetleg csak kevésbé elkötelezett, de legalább a céhes érdeken túllépő, szélesebb látókörű néhány tagjától remélhettek: együttesen is erős kisebbségben voltak, és ha rangjuk - mint a testület néhány arisztokrata és nemesi tagjáé -, vagy vagyonuk némi tekintélyt kölcsönzött is nekik, szabadabb szellemük vagy liberális gondolkodásuk viszont kivívta a testület többségének ellenszenvét, idegenkedését. A vállalkozó szellemű, a polgári fejlődésben leginkább érdekelt, egyébként sem túl széles rétegnek tehát csak kevés képviselője került a választott polgárok közé. Részben,mert a polgárság félt pozíciójuk megerősödésétől, részben, mert ezek maguk sem törekedtek részt venni a városi testületek időrabló munkájában. így, míg a városban működő, jelentős tőkével rendelkező nagykeres- kedők, gyárosok szerepe a gazdasági életben, sőt az országos politikában is egyre aktívabbá vált, s még„inkább—nőfct az-ért&lmi&ág, főleg a fiatal értelmiség szavának súlya - a hagyományos városi társadalom vezető rétegében, a konzervatív polgár-elitben elfoglalt helyük és kivívott presztízsük egyáltalán nem tükrözte gazdasági és politikai., súlyukat. Feltehető, hogy elsősorban ellenük, az ő kiszorításuk vagy távoltartásuk érdekében aktivizálódott a városi politika keretein belül a polgárság közép- és kispolgári rétege, elsősorban a kézművesség. Aktivitásuk különösen erőteljesen nyilvánult meg az 1840- es években a választójog kiszélesítésével kapcsolatos küzdelemben. 1830-ig az országgyűlési követek kijelölése és utasításaik kidolgozása egyedül a tanács hatáskörébe tartozott, s a követeket saját kebeléből nevezte ki. Az 1830/40. évi országgyűlés előtt feltehetően a liberális nemesség részéről a városi tanácsok monopolhatalma ellen felhozott vádpontok kivédésére -, vonta be először a tanács a választott polgárságot a követválasztásba, csak annyi jogot adva nekik, hogy a tanács, által kiszemelt jelöltekre leadhassák szavazatukat. A választott polgárság e csekély engedményt befolyása növekedéseként könyvelte el, és a választójog további kiterjesztését csak úgy akarta értelmezni, mint e testület jogainak bővítését. Ezért az 1843/44. évi országgyűlési követválasztásnál mereven ellenszegült minden a választójog kibővítését szorgalmazó követelésnek és csak hosszas tiltakozás után nyugodott bele a Helytartótanács rendeletébe, mely a közvetett választás jogát az összes polgárjoggal rendelkezőkre, a közvetlen választását pedig a tanácsból, a választott polgárságból és a polgárok által választott, a választott polgárság fele részét kitevő képviselőből álló testületre ruházta. Arra törekedett azonban, hogy a közvetlen választók a kispolgárság érdekeinek megfelelő elemekből kerüljenek ki. 232
