Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

Rövid távon is a vártnál kisebb gazdasági hatásokkal találkozhatunk.

Az élelmiszerárakra például az árvíznek semmi kimutatható hatása nincs, eltekintve az árvíz néhány napja alatt az elöntött területeken nyerészkedési céllal végrehajtott átmeneti áremelésektó'l. A búza, a leggyakoribb kenyérgabonának számító kétszeres és a kenyérliszt ára 1838-ban a pesti piacon az 1830- 1848 közötti időszak mélypontján van /l. ábra/, az árvizet követő áprilisi búza és kétszeres ára pedig az átlagosnál is alacsonyabb. /1838-1848 között az áprilisi ár általában 11-12 százalékkal magasabb az éves átlagnál, 1838 áprilisában azonban 10-12 százalékkal alacsonyabb - /ld. 8. tábla/. Nem emelkedett a tej, tojás és marhahús ára sem /2. ábra/ - igaz utóbbit hatósági árszabás korlátozta. Stagnált a sör ára is, egyedül a bornál mutatható ki áremelkedés, ez azonban valószínűleg nem annyira az ijedtség, a rossz hangulat következtében megnőtt fogyasztás, mint inkább egy 1837-től 1839-40 -ig tartó áremelkedési hullám eredménye lehetett /3. ábra/.

Viszonyítani csak a gabonaárak esetében tudunk /9. tábla/. Pest árait ösz- szevetve a többi piachelyével az állapítható meg, hogy jóegynéhány katasztrófa által nem sújtott hely gabonaárai lényegesen magasabbak - vagyis az árakat megszabó keresletet és kínálatot az árvíz nem tudta befolyásolni. 1838 márciusában az élelmiszerpiacon a katasztrófától függetlenül a korábbi trendek érvényesültek. Nem alaptalan azonban Patkóné Kéringer Mária feltételezése sem, miszerint az élelmiszer árak alacsonyan mariadásához hozzájárult az, hogy a nagymennyiségű, Pestre érkezett élelmiszersegély meglehetős kínálati bőséget teremtett.

Nem ez volt a helyzet viszont néhány egyéb termék esetében. Az építkezé49/

si konjuktúra miatt felment a kő, a tégla és fa ára. Piaci adataink csak utóbbiról vannak - eszerint a faanyagok ára 1838 tavaszán nem követte a szokásos szezonális árcsökkenést, hanem viszonylag magas szinten maradt, majd ősztől kezdve még tovább emelkedett. A faárak csökkenése csak 1840 nyarán kezdődött meg, de nem tért vissza többé az 1838 előtti szintre. /4. ábra/

Nem egyértelmű, összességében azonban emelkedő trendet tapasztalunk a bérek esetében is /10. tábla/ - már amennyiben a pest-budai bérek követték a megyei árszabásokat. /Feltételezésünk szerint azonban a kettő között a területi közelség miatt lényeges különbség nem lehetett./ A kőműves- és ácslegények, az inasokba mészkeverők és napszámosok bére 1837-hez képest emelkedett, a mestereké és cserepezőké viszont csökkent, míg az építőipari konjunktúra által nem érintett szőlőkapásoké lényegében stagnált. A fenti bérmozgásokra persze két magyarázat is adható. Egyrészt lehetséges, hogy mivel 1838-ban tért át a

24