Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
A kézművesek, tehát többségbe-kernlt-ek e-piLLg,árságnn belül. Látványosabb volt azonban a kereskedők arányának növekedése, akik 1790 és 1840 között a polgárságnak csak 10-12 százalékát tették ki (arányuk csak a konjunkturális 1800-as években érte el a 14 százalékot), az 1841 és 1848 között felvett polgároknak azonban már 24 százalékát képviselték. Számuk ugrásszerű növekedésére jellemző, hogy míg a 19. században felvett új polgárok összességének 28 szá zaléka, a kereskedőknek 39 százaléka nyert az 1840-es években felvételt. A ke reskedők térnyerése a polgárságon belül kétségtelenül gazdasági súlyuk és presztízsük növekedését jelzi, de új szellemet nem igen hoztak magukkal: több ségük még az 1840-es években is a Polgári Kereskedő Testület tagja volt, ráadásul az 1830-as évektől kezdve fokozatosan nőtt a szatócsok száma; az 1840- es években már a polgárjogú kereskedők egyötöde került ki közülük. A nagykereskedők és terménykereskedők száma csekély volt, részben azért, mert ezek túlnyomó többsége a polgárságból kirekesztett zsidósághoz tartozott, másrészt mert e vállalkozó típusú kereskedőcsoport tagjainak egyéb társadalmi aspiráci óik voltak. A kereskedők növekvő aránya tehát nem változtatta meg a polgárság arculatát, mint ahogy nem módosította azt a tisztviselőknek és értelmiségieknek a század eleji 5 százalékról 8 százalékra emelkedő aránya sem, mert képviselőik főleg a városi tisztviselők, illetve a város alkalmazásában álló értelmiségiek közül kerültek ki. A kispolgári és középpolgári rétegek célja nyilván az volt, hogy a választott polgárság testületén keresztül a tanács döntéseit befolyásolhassák. Ez természetesen illúzió volt, mert a testület elhalt tagjait tanácsi jelölés alapján pótolta újakkal, és semmilyen lényeges kérdésben nem tudta akaratát a tanáccsal szemben érvényesíteni. Még egyetlen érdemleges feladata: a városi gazdaság ellenőrzése is gyakorlatilag puszta jóváhagyásra korlátozódott. Ener giájukat apró részletkérdések körülményes megtárgyalása kötötte le, erejükből legfeljebb arra tellett, hogy az országos jelentőségű ügyek /mint például a Lánchíd építése, vagy a választójog kiszélesítése, a városvezetés demokratizálása/, vagy a liberálisabb szellemű, a városi érdekeket szélesebb látókörrel megítélő tanácsnokok elképzeléseinek megvalósítását a régi kiváltságokra hivatkozva hosszas huzavonákkal elodázzák vagy megnehezítsék. A kézművesek fokozott törekvése a polgárjog megszerzésére csak részben hozta meg a kívánt eredményt: túlsúlyuk biztosítását a választott polgárság testületében. Míg az 1800-as években 55 százalékos arányuk a testületben meghaladta a polgárságon belüli 39 százalékos részesedésüket, a következő évti230
