Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
friss bevándorló volt. Felesége,Rupp Mária talán a vagyonos pesti Rupp családok egyikéből származott, s esetleg az ő hozománya is hozzájárulhatott a tetemes vagyon felhalmozásához. A legnagyobb vagyon tulajdonosai között tehát egyenlő számban szerepeltek kézművesek és kereskedők, de az előbbiek meggazdagodásában a családi háttér, a családi örökség meghatározó szerepet játszott, és vagyonukat többnyire a cé27 hes kereteket meghaladó ipari tevékenység gyarapította. A kereskedők viszont nem tartoztak a kereskedői elit közé. Nem ismeretes, hogy induló tőkéjükből mennyi származott családi örökségből, vagy rokoni támogatásból, az viszont kétségtelen, hogy bevándoroltak lévén, meggazdagodásukban kevesebb része volt a családi és társadalmi kapcsolatoknak, amelyek a pesti származású kézművesek sikerességét alaposan előmozdíthatták. A hagyatéki iratokban szereplők nem egész 7 százalékát kitevő 10 legvagyonosabb család birtokában volt az 1840-42-ben leltározott vagyon 43 százaléka, a tiszta hagyatéki érték 57 százaléka. A vagyon 80 százalékát ingatlanaik értéke tette ki: mindegyiknek volt ingatlana /többnyire legalább egy belvárosi háza/, hatnak több is, szőlőbirtoka viszont mindössze kettőnek. A többi leltározott vagyonban is az ingatlanok képviselték az érték legnagyobb részét. Az elhaltak 76 százalékának volt ingatlanbirtoka, de mindössze 14 százalékának földje, főleg kertje vagy szőleje. Az ingatlantulajdonosok nagy aránya az elhaltak között is tanúsítja, hogy a hagyatéki eljárásra főleg a módosabbaknál került sor, hiszen az 1828. évi összeírás idején csak az adózók 40 százaléka bírt ingatlant. A szőlőbirtok az átlagosnál nagyobb arányban a kocsmárosoknál és őstermelőknél fordult elő, a tisztviselői 18 százalék is valamelyest meghaladta az átlagot. A kézművesek és kereskedők között ritka volt a szőlőbirtokos: úgy tűnik, hogy a vagyonosabb polgárok ez idő tájt már előnyben részesítették tőkéjüket ház építtetésére vagy vásárlására, vagy spekulációs céllal? házhelyek szerzésére fordítani. A hagyatéki vagyonnak csaknem 73 százalékát az ingatlanok tették ki /a mezőgazdasági ingatlanoké ebből csak 3 százalékra rúgott, kivéve az értelmiségtisztviselő réteget, ahol értékük a hagyatéki összeg 9 százalékát tette ki/. Jelentősebb értéket képviselt még a műhely, vagy boltberendezés, s főleg a készáruk, vagy nyersanyagok; ezek az összes hagyatéki vagyon 6,6 százalékát tették ki, arányuk elsősorban a kereskedőknél volt magas /16,6 százalék/. /Hasonló arányú volt a borkészlet értéke a kocsmárosoknál./ A kézművesek szerszámait és műhelyberendezését többnyire igen csekély összegre becsülték, készáru, nagyobb tételben ritkán fordult elő./ 224