Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
Budán csupán 23. Pesten is mindössze 150 hagyatéki leltár található. Az utóbbiak a Pesten elhaltak 2 százalékának vagyonáról nyújtanak információt, s így még a módosabb lakosok reprezentatív mintájául sem szolgálhatnak. Legfeljebb illusztratív értékűek: képet adnak a polgári vagyon összetételéről, bepillantást engednek életkörülményeinkbe, és érzékeltetni tudják, hogy a módosabb rétegeken belül is erős vagyoni differenciálódás ment végbe. A 150 pesti leltár 44 kézműves, 11 kereskedő, 12 vendéglátó, 2 fuvaros, 16 értelmiségi és tisztviselő, 2 katonatiszt, 7 őstermelő /I majoros és 6 vincellér/, 8 bérből élő és 48 ismeretlen foglalkozású vagyonáról ad képet. Egy elhalt mosónő után semmiféle vagyontárgyat nem vettek jegyzőkönyvbe, 22 esetben az adósság összege meghaladta a hagyaték értékét; a kézművesek 16 százaléka, a tisztviselők 31 százaléka, az őstermelők 43 százaléka tartozott közéjük, a kereskedők között viszont a hagyaték ilyen fokú terhelésére egyetlen példát sem találtunk. Tartozások természetesen csaknem minden elhalt után maradtak: az adósságok az egész leltározott hagyatéki vagyon egyharmadát tették ki, a kereskedőknél a hagyaték 42 százalékát, a tisztviselőknél és a bérből élőknél a felét, az őstermelőknél annak háromnegyedrészét emésztették fel. A követelések viszont a hagyatékok összértékének csak 14 százalékára rúgtak, ezt meghaladó arány egyébként a legeladósodottabbaknál, a bérből élőknél /25,6 százalék/ és a tisztviselőknél /32 százalék/ mutatkozott. Az adósságok,leszámítása után maradt vagyon néhány forintos összegtől a 300 000-et meghaladóig terjedt. A leltározott hagyatékok közül a bérből élők 700 forint körüli átlaga volt a legalacsonyabb, ami összhangban áll legalacsonyabb adótételükkel. Ennél is kisebb összeget hagyott hátra az elhaltak több mint egyötöde - az eladósodottakkal együtt több mint egyharmada. A legnagyobb gyakorisággal^1000-5000 forintos hagyatékok fordultak elő, mind a hagyatkozók összességénél, mind a kézművesek és ismeretlen foglalkozásúak között. A kereskedői hagyatékok közül a legtöbb /31/ az 5-10 000 forintos hagyatékcsoportban szerepelt, míg a vendéglátók egyharmada 1-5000, másik harmada a 10-20 000 forintos csoportba tartozott. A hagyatékoknak nem egészen egyharmada-haladta meg az 5000 forint értéket ezt a nagyságrendet az őstermelők és bérből élők vagyona egyfetlen esetben sem érte el, viszont közéjük tartozott a kereskedői hagyatékok kétharmada, a kézmű vés- és vendéglátói hagyatékok 41 százaléka, a tisztviselő-értelmiségi hagyaté koknak viszont csupán 18 százaléka. Vagyoni rétegződés szempontjából ez utóbbi ak tűntek a legpolarizáltabbaknak: tizenkettő a 700 forintnál kisebb összegű csoportba tartozott, a fennmaradt négy 4000, 17 600, 42 600 és 56 000 forintot hagyott hátra. Erősen differenciált volt a kézművesek és kereskedők vagyoni helyzete is. A tíz legnagyobb vagyont az alábbiaknál írták össze. 25
