Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években

A kovács, molnár, pék, szitakészítő az 5-10 forintot fizetők kategóriájába, a szűcs, dróthúzó, ónöntő, bábos pedig az 5 forintnál kevesebbet fizetők közé süllyedt. 1840-ben a 10 forinton felüli átlag terhelte a felsoroltakon kívül a serfőzőket, nyomdászokat, selyem- és kékfestőket, vegyészeket, olaj gyártókat, valamint rajtuk kívül 6 gyárat. A kézművesek legnépesebb csoportját alkotó sza bók, cipészek és asztalosok jövedelmi adója csekély mértékben süllyedt: ezek az összes mesterek 10 százalékát tették ki.

Lm - oi í/CMA^-toi'^egváltozott a 18. századhoz képest a kereskedőknek a jövedelemadó nagy- saga alapjan kialakított rangsora is. 1797—ben a testületi kereskedők adója volt a legmagasabb, 1840-ben ugyan még a legnagyobb adót fizetők csoportjába tartoztak, de az első helyről a tizedikre kerültek. A 18. század végén magas adót fizetők közül a görög kereskedők - mint önálló kategória - eltűntek, az épületfakereskedők pedig az 5-10 forintos osztályba tartoztak. A testületen kívüli kereskedők továbbra is a legmagasabb jövedelemadót fizetők csoportjába maradtak. E csoport új tagjai ekkor a zsidó nagy- és terménykereskedők, a bor- tüzifa-, dohány- és kordovánkereskedők lettek, valamint 22 gyári lerakat. Azaz a hagyományos kereskedelmi ágak képviselői kisebb-nagyobb mértékben háttérbe szorultak.

I » o'-’ ' ' Az árvizet követő évek csak néhány szakma számára biztosítottak konjunkturális lehetőséget. Míg a legtöbb mesterség adója 1837-hez képest csökkent, vagy azonos szinten maradt, csekély mértékben, de emelkedett 14 szakmáé, így többek között a kőműveseké /míg az ácsoké valamelyest csökkent/, valamint a pékek;, mészárosok, pálinkafőzők, csokoládékészítők, német tímárok, rézművesek, mechanikusok /gépészek/ adója. E szakmához 438 mester, a mesterek 19 százaléka tartozott. A kézművesek 51 százalékának adója csökkent és 30 százaléké változatlan maradt. Ezek túlnyomó része szabó és varga volt. A 919 kereskedő közül, akiknek korábbi adótételei ismeretesek voltak, 24 százalék emelkedett, 72 százaléké csökkent.

A jövedelemadó ilyetén elosztása természetesen nem tükrözi az adózók valódi vagyoni rétegződését. A csekélyebb jövedelmezőségű szakmáknak is lehettek és voltak sikeres és gazdag képviselői, másrészt - s ennek még nagyobb súlya lehetett - a tekintélyesebb ingatlanvagyon után fizetett adóval együtt ^a_-kéz- művesek aránya a legnagyobb összadót fizetők között a kimutatottnál magasabb lehetett. Annál is inkább, mert az ingatlanra kivetett adó összege magasabb volt; 1837-ban például a jövedelemadó 33 551 forintos összértékével szemben 60 524 forintot tett ki. Ingatlanvagyónnal és a szintén adóztatott házjövedelemmel a kézműveseknek és kereskedőknek elég szűk rétege rendelkezett:

216