Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években

Úgy tűnik,hogy az 1840. évi új besorolásra éppen azért kerülhetett sor, mert az árvízkárok után a lakosság nem tudta viselni a korábbi adóterheket: számos szakma adótételét csökkenthették, és az egy adózóra jutó átlagos ösz- szeg is 3 forint 42 krajcárról 3 forint 30 krajcárra csökkent. /1803-ban még az egy adózóra jutó átlagos összeg 5 forint körül mozgott!/

Az életfeltételek romlása a napszámosoknál tűnik a legerősebbnek: a szá- zadforduló idején ugyanis az 1 forint 38 krajcáros adótételük még teljesen meg egyezett a kapásokra kivetettel, és ugyanennyi adót fizetett az adózók további 15 százaléka, köztük a kézművesmesterek 10 százaléka is. 1806-ban még csak cse kély, 6 krajcáros különbség mutatkozott a napszámosok és kapások adója között: a kapásoké megmaradt a századforduló szintjén, a napszámosoké 1 forint 32 kraj cárra, majd 1837-ben újabb 2 krajcárral csökkent. 1840-ben ez a különbség már kétszeresére nőtt: a kapások fejenként 1 forintot, a napszámosok 48 krajcárt fizettek, és egyedül ők fizettek 1 forintnál kevesebb adót. Helyzetükre az is jellemző, hogy míg 1797-ben a napszámosoknak mintegy 60 százalékát adóztatták 1837-ben csak 28 százalékuk, 1840 után pedig csupán a lélekösszeírásban szereplőknek nem egészen egyötöde szerepelt az adókivetési jegyzékben.

Csökkent és. egységessé .vált- a legényekre kivetett adó is: 1797-ben a 653 megadóztatott legény közül 502 /az útkövező, kőműves, ács, molnár, hajós, kádár, halász, tímár, acélműves és fodrászlegények/ 2 forint 11 krajcárt fizetett, míg a többi csupán a napszámosokra és kapásokra kivetett adóval egyező 1 forint 38 krajcárt. Hasonló különbségtétel észlelhető a legényeket még differenciáltan adóztató 1803. és 1806. évi adókivetésnél. 1837-ben azonban már a legények adóját egységesen 2 forintban állapították meg, és ezt az összeget 1840-ben 1 forint 15 krajcárra csökkentették.

Míg 1797-ben a megadóztatott legények az összes jövedelemadó fizetésére kötelezetteknek 12 százalékát és a kézművesiparral foglalkozóknak 27 százalékát tették ki, 1840-ben már az adófizetőknek több mint egynegyede, a kézműveseknek pedig több mint a fele /51 százaléka/ közülük került ki. Ezekből, az arányokból is leolvasható a kézművesipar megváltozott..helyzete : ugyanis a mestereknél lakó legényeket nem adóztatták. Az adókivetésben szereplők tehát rész ben saját kézre dolgozó, tanácsi engedéllyel vagy anélkül működő önálló iparűzők voltak, illetve külön háztartást alapító, helyzetükben egyre inkább a bérmunkáshoz közelítő munkások. Az utóbbiak közé tartozhattak a legényeknek mintegy egyharmadát kitevő kőműves-ács- és kőfaragólegények, míg másik nagy csoportjuk, a 39 százalékot kitevő ruhaipari szakmákat űző, és 15 százalékot kitevő, faipari, főleg asztalos szakmában tevékenykedő legények többsége az előbbi csoporthoz. /1797-ben még az adózó legények 56 százaléka az építőipar213