Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
déki, tanulatlan,szakképzetlen lakosaiból került ki, akik cselédként, napszámosként, alkalmi munkából tartották fenn magukat. E feltételezést alátámasztják a korabeli házassági anyakönyvek származáshelyre vonatkozó adatai: míg a 18. század végéig a magyarországi bevándoroltak csaknem fele-fele arányban oszlottak meg a szabad királyi városokból, illetve a falvakból és mezővárosokból származók között, az 1820-as évek végén az utóbbiak a honi bevándoroltaknak már 70 százalékát tették ki.^® Ennél az aránynál figyelembe veendő, hogy a házasulok a bevándoroltaknak többé-kevésbé biztos megélhetéssel rendelkező, tartósan megtelepült felső rétegét reprezentálták. Minden valószínűség szerint a fiatalabb korosztályok túlsúlya jellemezte jji ^-c*«**^ a belföldről bevándoroltakat is, s ennek a következménye lehetett a férfiak korösszetételének változása. A nemtelenek összeírása a férfiak három korcsoportját tartotta számon: a 17 éven aluliakat, a 17-40 évesek és 40 éven felüliek csoportját. A 17-40 éves korosztály aránya a század eleji 35 százalékról az 1810-es években 41 százalékra emelkedett, és az árvízig e körül az érték körül mozgott. Az árvizet követő években - nyilván mert a helyreállítási, építkezési és gátépítési munkáknál elsősorban e korosztály munkaerejére volt nagy kereslet - arányuk 48-49 százalékra emelkedett, és az 1847/48-as évben elérte az 50 százalékot, a 40 évnél idősebb férfiak erőteljes, a 17 éven aluliak kisebb mértékű csökkenése mellett /ld. az 1. táblát/. Egyébként az 1840-es évektől a kiskorú lányok aránya is valamelyest csökkent. A nagykorú férfiak kormegoszlásának eltolódása a fiatalabb évjáratok felé, a nem önállóak, illetve a bevándorláskor már csak fiatal koruk miatt is pályájuk kezdetén állók túlsúlya kellően magyarázza a nős férfiak arányának erőteljes csökkenését a század elejéhez képest. A század elejétől az 1830-a.s évek végéig a 17-40 éves férfiaknak körülbelül a fele /49-52 százaléka/ élt házasságban, s ez az arány az első három évtizedben még csekély' emelkedő tendenciát mutatott. Az árvizet követő években ez az arány 44 százalékra süllyedt, - majd 1845/46-ban az éhinség következtében felduzzadt lakosság körében csak 39 százalékot tett ki, de még 1847/ 48-ban is csak 43 százalékra emelkedett. Tehát a házasságok aránya az 1830-as évek végétől folyamatosan csökkent, s ez a folyamat az árvizet követő évek betelepülési hulláma során még fokozódott. Csökkent az ezer főre jutó házasságkötések száma is: míg az 1780-as években ezer főre 12, az 1800-as évek végén 14 házaságkötés jutott, e szám az 1820-as évek végére 8-ra csökkent. A házassági esélyek romlását tanúsítja az első házasságkötési kor csekély emelkedése is, a század eleji 27,9 évről az 203
