Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

Nyilvánvaló, hogy a bevezetőben ismeretetett kategóriarendszeren belül az 1838. évi árvíz a külső természeti okokra visszavezethető katasztrófa csoportjába tartozik. Nehezebb viszont időbeli dimenziójának kijelölése. A jegesár gyakorlatilag krónikusan visszatérő jelensége a Duna életének, bár katasztrofális mértékűvé csak ritkán nő - 1838 előtt ez utoljára 1799-ben következett be. Lefolyását tekintve az 1838. márciusi áradás viszonylag gyorsnak nevezhető: a Duna kiöntése Pesten március 13-án este 9 órakor kezdődött és 18-án délutánra a város legnagyobb részéről már elvonult a víz. Észlelhetrő ugyanakkor az árvíz kifejlődésében bizonyos fokozatosság is: a jég beállása következtében Buda egyes részeit rövid időre már január 6-án elöntötte a Duna, majd március 6-ától a jobbpart sekélyebb részei hosszú időre víz alá kerültek, tehát

31/

a 13-i áradás mintegy előjelzéseket adott. Vagyis forrásainkból kitűnően az árvíz egyszerre volt hirtelen és fokozatosan kifejlődő, krónikus és rövid lefolyású egyedi katasztrófa. Az ellentmondások talán akkor oldhatók fel, ha úgy fogalmazunk, hogy az 1838. márciusi Duna-kiöntés az évente krónikusan beköszöntő áradások egyike volt és mint mindig, most is fokozatosan fejlődött ki Egyedi volt viszont a vízállás magasságának tekintetében. Hirtelen és váratlan, katasztrófává azonban nem pusztán az árvíz rekordmagassága, hanem társadalmitudati okok miatt vált. Ezek ismertetésére még visszatérünk.

Nem problémamentes a katasztrófa terjedelmének meghatározása sem. Csak annyi bizonyos, hogy mind területi kiterjedését, mind az érintett népesség számát tekintve nagymértékű volt, pontosabban adatokat azonban elég nehéz megadni. Zawadovski után az irodalom azt tartja, hogy a Duna az Esztergom megyei Dunamocstól a Bács megyei Dávodig pusztított - egyáltalán nem elképzelhetetlen azonban, hogy a katasztrófa sújtotta terület ennél lényegesen nagyobb volt Pozsony, Moson, Komárom levéltáraiban ugyanis nem folyt az árvízzel kapcsolatos kutatás és nagyon hiányosak a Fejér, Tolna, Baranya és Bács megyei kárada- 32/

tok is. Persze nem vagyunk könnyebb helyzetben akkor sem» ha az érintett háztartások számának behatárolása céljából a Duna menti falvak 1838 körüli népesség- és épületállományát szeretnénk megállapítani. Jelenleg csak Nagy Lajos 1820-as évek közepétől származó, hibáktól tarkított házadataira, illetőleg Fényes Eleknek az 1830 körüli egyházi névtárakból kigyűjtött - részben tehát az 1831. évi nagy kolerajárványt megelőző időszak - népességszámaira tá- 33/

maszkodhatunk. Vagyis a katasztrófák társadalmi-népességi kiterjedése sem határozható meg kielégítő pontossággal.

19

3.2 Kérdések és válaszkísérletek.

/Az árvízi katasztrófa vázlatos j ellemzése/