Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)
nősként tartozott a jómódúak közé, s ez Újlak gyógyszerésze volt. A szőlőtulajdonból származó jövedelem minden bizonnyal segítette az árvíz utáni újrakezdést,de mint láttuk, foglalkozás szerint ők kapták a legkisebb segélyt. A kölcsönfelvétel lehetőségével kevesen éltek, leginkább a kézművesek és kereskedők, tehát akik nem a szőlőbirtok jövedelmére hagyatkoztak elsősorban a visszafizetés terhének vállalásakor. Az Országúton, mint tapasztal- % tűk, a háztulajdonosok nem annyira az árvízi veszteségek miatt, hanem éppen fordítva, az árvíz adta lehetőséggel élve, vettek fel kölcsönt. Az újlaki háztulajdonosok számára lényegében a saját erőből való talpraállás maradt, amelyet egyáltalán nem könnyített meg e városrész periférikus fekvése és helyzete. Buda város hivatali központja a Vár volt, kereskedelmi központja pedig a Víziváros. A város gazdasági vérkeringésébe Újlak egyedül borkereskedelme révén tudott bekapcsolódni, minden másban, a min- dennnapi élet szükségleteiben a szűkös helyi kínálatra vagy más budai városrészekre szorult. E külváros önerejéből számottevő gazdasági fejlődésre nem volt képes. Miután az árvízi katasztrófa a fő jövedelemforrást, a szőlőművelést nem érintette,mélyreható változásoknak nem is volt kiváltója. Amint láthattuk, az árvíz különösen Újlakon végzett nagyarányú pusztítást, s ez a kiosztott segélyek és kölcsönök összegében is jól megmutatkozott. Szólnunk kell ugyanakkor arról is, hogy a pusztítás egyéb következményeiről miért nem ejtettünk néhány mondatot, annál is inkább, mert e kérdésben talán legfontosabb lehet az emberéletben okozott kár. Ismertek olyan 85 esetek , amikor még hónapokkal az ár elvonulása után is, javítás alatt álló házak, stb. omlása következtében haltak meg emberek. Sajnos az ilyen, közvetett adatok ma már kevéssé bizonyító erejűek. Ténynek tűnik, - s miután Budán már hónapok óta kisebb-nágyobb áradások voltak, reális is, - hogy közvetlen emberéletben kár nem esett. A sokkal valószínűbb veszedelmet a különféle, esetleg járványszerűen fellépő betegségek /pl. tüdőgyulladás is!/ jelenthették. Miután az újlaki plébánia és templom épülete is károsult volt, az anyakönyv vezetésének folyamatossága nem volt biztosítható: az 1838-as bejegyzések száma mintegy fele a korábbi és a következő évekéinek. A hiányzó bejegyzések világíthatnának rá igazán: volt-e ilyen, jellemző nagyságrendben előforduló eset, vagy sem, kutatásaink során azonban az eddigiekben nem sikerült ezeket fellelnünk. 167
