Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)
nagyobb műhely felszereléséről, munkaeszközeiről van szó. Tovább folytatva vizsgálódásunkat,azt tapasztaljuk, hogy a kárfelvétel szerint pl. a lakatos és a szatócs-háztulajdonos árukárában nincs nagy különbség: mindkettőjük kára közel azonos értéket képvisel, annak ellenére, hogy az elpusztult áru mennyiségében, igen nagy eltérés lehetett. Az első esetben a műhely és felszerelése, a másodikban az üzlet és berendezése esett áldozatul. Az már a két, igencsak eltérő foglalkozásból adódó különbség, hogy a víz kisebb kárt tehetett a lakatosműhelyben, mint a szatócsboltban. A segély kifizetésének általános elveinek ismeretében azt tapasztaljuk, hogy azonos foglalkozás és megközelítően azonos épületkár esetén az a'ház- tulajdonos részesült nagyobb összegű segélyben, amelyiknél árukárt mértek fel: természetesen tendenciáról van szó, s csak ott látjuk igazolódni, ahol egy foglalkozás több művelője károsodott: szőlőbirtokosok, molnárok, szabók, így pl. az öt molnár közül kettő, akiknél, csak terménykárt mértek fel, nem is részesült segélyben. /A két szabó esetében állításunk csak közvetett módon igazolódik,mert a nagyobb segélyben részesült szabó alacsony kárt szenvedett ugyan, de berendezésének, bútorának - tehát műhelyének - kára igen magas a másikéhoz viszonyítva/. A szegény háztulajdonosok közül csak egy iparos- és egy kereskedű-házhu- lajdonosnál, ellenben négy szőlőbirtokosnál felmértek terménykárt is. Ezzel szemben az áruban elszenvedett kár valamivel szélesebb körben,azaz hét foglalkozás tizenegy képviselőjében érintette e háztulajdonos réteget. Amíg azonban a módos rétegnél a molnárok vannak többségben, addig itt a szegényeknél, a szőlőbirtokosok. A háztulajdonosok az épületkárral együtt felmért termény- és áruveszteség után segélyt nem kaptak. Amennyiben a háztulajdonos mesterember vagy kereskedő volt, kárát külön felmérték, s az esetleg fizetendő segélyt külön állapították meg. Ezeknek a károknak segélyezésére a Választmánynak nem volt alapelve; általános tendenciaként mutatkozott, hogy a háztulajdonos-szőlőbirtokosok egységesen 12,5 vft-t, azaz 5 pft-t kaptak, az iparűző-kereskedő- háztulajdonosok pedig 10-15-20-25 vft, azaz 4-6-8-10 pft közötti összeget, függetlenül vagyoni besorolásuktól. Mindössze 18 háztulajdonos,7 módos és 11 szegény részesült épületkára mellett ipar, illetve kereskedői foglalkozása után segélyben is.*^ 156
