Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)

A segély önkéntes adomány, ezért fizetése nem egyenlő a kártérítéssel, az nem is lehet célja. Az összeg elsősorban az adakozók teherbíró képességétől /no meg adakozó kedvétől/ függ. A kifizethető pénzmennyiség nagyságát nem a rászorulók szüksége határozza meg, hanem a rendelkezésre álló - tehát összegyűlt - összeg, valamint a rászorultak száma. A segély szétosztásának szabályait ugyancsak az adományozók határozhatják meg, de olyan országos katasztrófa, mint ami az 1838. évi árvíz volt, s olyan méretű adakozási hullám esetén mint ami ezt követte, szükségesnek bizonyult egy egységes/az előbbiekben már ismertetett/ központilag meghatározott irányelv alkalmazása. A Választmány rendelkezéseiben tehát mind Pesten, mind Budán a háztulajdon károsodását vette alapul. Egy "különös figyelmet érdemlő" osztályba soroltatta a súlyosan sérült házakat, amelyeknek tulajdonosai a kár értékének 80 százalékát vették fel segélyként. Az I. osztályba tartozók a 45, a II. osztályba tartozók a 25 és a III. osztályba tartozók 15 százalékos segélyre számíthattak.

Újlakon az árvízkárosult háztulajdonosokat a kárfelmérő bizottság ezentúl még a vagyoni helyzetük alapján is minősítette. Ezzel a minősítéssel az Országút esetében nem találkozunk, feltehetően azért nem, mert ebben a külvárosban alacsony volt az árvízkárosult házbirtokosok száma. Ellenben Újlakon, ahol 204 károsult ház rendbehozatalához kellett segélyt nyújtani, több szempontot vettek figyelembe. A Segélyosztó Választmány által megadott kereteket "finomították" a helyi viszonyok figyelembevételekor a következő besorolással: <tehe- tős-módos /a továbbiakban t-módos/, közepesen-módos /k-módos/, szegény, ínségesszegény /ínséges-sz/, szükös-nyomorúságos /szűkös-ny/. Ez a besorolás Újlak házbirtokos lakosságának több, mint a felét érintette /minősítette, de el is különíthető az árvízi katasztrófa okozta károsodástól, hiszen a kárfelmérés során módosnak minősített háztulajdonos az árvíztől függetlenül is módosnak számított a kortársak szemében, mert a vagyonnak - az ingatlanvagyonnak különösen - kézzelfogható bizonyítékai(ház-, szőlő-, rét-, legelő) voltak a kortársak előtt. Ám a szegény háztulajdonosok megkülönböztetésére alkalmazott kategóriák sem jelentettek minden egyes esetben valódi szegénységet. Szerepet játszott a családi állapot is. Feltevésünket arra alapozzuk, hogy az összesen 76 /tehetős és közepesen/ módos háztulajdonos között mindössze négy özvegy szerepel, míg a szegények,114 fő /ugyancsak együtt számítva a három kategóriát/ között 25. (!) A kortársak szemében valószínűleg megrendült annak a családnak a társadalmi státusa,/ami nem feltétlenül járt együtt a vagyoni helyzet megváltozásával/, ahol a családfőt vesztették el."^ Példa erre két - a XIX. század első felében Újlakon közismert - család "szereplése" a kárfelmérő íven:

150