Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)
A kárfelmérésre és a kiosztható segély összegének megállapítására "... teljes hitelt érdemlő személyek választattak úgy, hogy ... minden városi és külvárosi osztályba kettő juta, egyike az épületi, másika à mesteremberi ká43 rok összeírására. ' A Választmánynak e szakemberekből álló bizottságai a kijelölt városrészekben a helyi bizottságokkal együttműködve dolgoztak és egy nyomtatott kérdőív alapján végezték a kárfelmérést, úgy hogy házról házra járva "helyszíni szemle" alapján becsülték fel a károkat. A kérdőív tartalmazta: 1. a károsult városrész nevét; 2. a ház számát 44 /utcanévvel vagy anélkül/; 3. a károsult háztulajdonos nevét; 4. az ingatlan; és 5. az ingóságok kárát. Az ingatlan kára egyenlő a háztulajdonéval, amely két részből állt: a falakban, azaz a kőműves-, és a tetőszerkezetben, azaz az ácsmunkában jelentkezőből. Az ingóságok kára a készpénzt, továbbá a ház berendezési és háztartási eszközeit, /a tulajdonos ruháit/ a termény- és az áru kárát jelentette. A házat ért kár nagyságát a korábbi adásvételi árból és közvetlenül az árvíz előtti értékből állapították meg. Az ingóságokban szenvedett veszteség felbecsülésekor a kárfelmérő bizottságok a tulajdonosok bevallására hagyatkoztak, de úgy, hogy azt a szomszédoknak is igazolni kellett.^ Mind a kárfelmérés, mind a segély összegének megállapítása a nyilvánosság előtt történt, tehát a közvélemény állandó /nyílt és rejtett/ ellenőrzése alatt, ami kizárta a visszaélés lehetőségét. A bizottság ezután javaslatot tett a Választmánynak a fizetendő segély összegére. Aki anyagi veszteségét nem tudta bizonyítani, illetve igazolni, annak a Választmány nem fizetett segélyt. Ez utóbbi szabályt főleg azokkal szemben alkalmazhatták, akik az "idegenek" megjelölés alatt szerepeltek. A kárfelmérő bizottságok sem Pesten, sem Budán, nem írták össze a közismerten gazdag házbirtokosok kárát és azokét sem, akik vagyonukhoz képest csekély mértékben károsodtak. Nem osztottak segélyt az adósságtól mentes károsult háztulajdonosoknak sem; ők alacsony kamatú kölcsönért folyamodhattak, de ha mégsem kapták meg, akkor számukra később folyósítottak segélyt. A Választmány által kezelt pénzből kölcsönt nem utaltak ki, mert "... minden begyűlő segély szorosan az ügyefogyottaknak sajátja gyanánt tekintetik és így másra, mint a köztök való elosztásra nem fordíttatik. 47 Buda városa március 20-ra szabadult meg az árvíztől. A városszerte működő kárfelmérő bizottságok még ugyan ebben a hónapban befejezték munkájukat. Áprilisban már sor került az első segélyosztásra /április; 24., 27./.^ 147
