Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején (Budapest, 1996)
Gyermek- és ifjúságvédelem Budapesten és Bécsben a dualizmus korában
resztek intézményben a bécsi gyógypedagógus, Erwin Lazar nevelési koncepcióját követték, amelynek értelmében a gyerekeket és fiatalokat csoportokra osztották, „erkölcsi züllöttségiik” foka szerint. Karl Seitz szociáldemokrata képviselő ezzel kapcsolatban azt a reményteljes kijelentést tette az alsó-ausztriai parlamentben, miszerint „az intézetbe bekerülők nem mind abszolút rossz é s javíthatatlan gyerekek”. Seitz úgy vélte, hogy a csoportos bontásban alkalmazott gyógypedagógia eredményes lehet a nevelésben.89 Az eggenburgi intézet, amely közvetlenül az első világháború előtt több férőhellyel rendelkezett, mint az összes magyar állami javítóintézet együttvéve90, igazán nem lebecsülendő állami eszközt jelentett az „elzüllés” elleni küzdelemben. A magyar fejlődéshez közel álló, a gyermekgondozásnak és a „züllött” fiatalkorúak nevelésének szőkébb körű és pedagógiai szándékú értelmezése példák szintjén az 1907. és 1913. évi osztrák gyermekvédelmi kongresszusokon is felbukkant. Ám az Osztrák Polgári Törvénykönyv családjogi paragrafusainak ilyen szellemű módosítási tervezete, továbbá egy nevelési és egy fiatalkorúnkra vonatkozó büntetőjogi törvényjavaslat elfogadtatása is megfeneklett.91 A gyermekvédelemnek csupán néhány területén születtek olyan reformorientált rendeletek és előírások, egy „felülről” támogatatott politika jegyében, amelyek megelőlegezték a későbbi törvényeket.92 Mindent egybevetve megállapítható, hogy a bécsi szociális és szegénypolitikában - amely a gyermek- és ifjúságvédelem terén egyszerre építette ki és modernizálta a támogatás, a védelem és az ellenőrzés eszközeit - kirajzolódott a hatalomgyakorlásnak a fejlett ipari társadalmakra jellemző formaváltása. A Lajtától keletre a gyermekvédelem „felülről” történt modernizálása hozott ugyan bizonyos sikereket, de egyúttal a kevésbé kifinomult, hagyományosabb mintáknak is foglya maradt. Mihelyt elérte szociális és gazdasági mozgásterének a határát, hirtelen átadta helyét a régi és az új típusú - többé-kevésbé eredményes - repressziónak. A szükséges társadalmi és közigazgatási feltételek híján a budapesti városháza még az 1906-tól kezdődő reformkorszakban is csak keveset tudott tenni a szociális reformoknak ezen a jövőt is meghatározó területén. A „járulékos” fővárosi modernizáció (talán a hivatásos gyámságot kivéve) megrekedt a kezdeti stádiumban. Jegyzetek 1. 1872. évi XXXVI. te. 83. §. Magyar törvénytár (= MTT) 1872. 95.; A szegényügy rendezését tárgyazó rendszabály. Bp., [1875.] (= Szegényügyi rendsz.) 2. 2. Vö. A negyvenéves Budapest. Értekezések a városi közigazgatás köréből. Bp., 1914.158. skk., 165. skk.; az árvaszékek megteremtéséről és a gyámsági ügyek rendezéséről vö. 1877. évi XX. te. 172. §. 2. rész, 2. fej. MTT 1877. 54-57., valamint a községi törvénykezésről az 1870. évi XLII. te. MTT 1869. 211-221., 1871. évi XVIII. te. MTT 1869. 280-294., 1872. évi XXXVIII. te. MTT 1872. 103. 3. Vö. GerhardMelinz: Hilfe, Schutz und Kontrolle. Versuch zur historischen Genese einer öffentlichen „Jugendfürsorge” in Österreich unter besonderer Berücksichtigung von Wien 1880-1914. Disszertáció. Wien, 1982. 89. skk. 4. Vö. Max Lederer: Kumulative Waisenkassen. In: Österreichisches Staatswörterbuch 1907/2. III. köt. 311. skk.; 1901. évi XXII. tc. 5. §. MIT 1901. 128. skk., 131.,skk. 24
