A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa (Budapest, 2001)

Mutatók - Rozsondai Marianne: Történeti könyvkötések a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Corvinianából több kódexet is „megszerzett” - írta be tulajdonosbejegyzését. A könyv háttábláján lánc nyoma látszik, tehát valameddig könyvtári darab volt. Nem arra gondolok, hogy ez Mátyás könyvtárából való lenne, de nem kizárt, hogy a királyi kápolna papságának könyvtárából ered, amelynek maradványát - 320 kötetet - 1686-ban vitték el Budáról Bécsbe9, Brassicanus ezt a könyvet persze még az 1510-es években. Valóságos csoda, hogy hazajutott. A 30 = 602 és 31 = 604 két esztergomi misekönyv, tehát nemcsak kötésük, hanem a nyomtatványok is magyar vonatkozásúak. Az 1512-ben megjelent Missalét {30 = 602) egy plébános vette meg magának 1 (arany) forint 80 dénárért 1518-ban, Pelei az Erasmus kötetet 1515-ben 2 forintért vásárolta Budán. Az 1512-es Missale később a garamszentbenedeki bencések birtokában volt egy ideig. Garamszentbenedeket 1565-ben II. Miksa rendelettel az esztergomi főkáptalannak adományozta, ők tehát az esztergomi rítusú misekönyvet bizonyára használták is. Ennek a négy könyvnek a példáján jól látható, hogy a kötés mennyire a használat helyére utal, hiszen mind a négy budai reneszánsz kötésben van, sőt mind a négy ugyanabból a könyvkötőműhelyből való, a nyomtatványok viszont Bázelből és Velencéből.

A FSZEK budai reneszánsz kötésű könyveinek még egy kiemelkedő darabja van, egy három művet tartalmazó gyűjtőkötet: 32 = 416 (+ 645 és 375) jó állapotban fennmaradt, a fentiektől némileg eltérő budai reneszánsz kötésben. Ez Koroknaynál nem szerepel. Amikor kiderült, hogy az egykor Lucas Coronensis bejegyzését tartalmazó, a párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzött görög kódex (Suppl, gr. 607) még eredeti, bár restaurált budai reneszánsz kötésében van, azt is megállapíthattam autopszia alapján, hogy annak és ennek a bélyegzői azonos könyvkötőműhelyből származnak. (A párizsi restaurálás során semmisült meg Lucas Coronensis saját kezű bejegyzése, miszerint ő budai könyvkötő volt.) Ma kilenc olyan kötésről tudunk, amelyeket Lucas Coronensis kötött be, vagy legalábbis abból a budai (kolostori?) könyvkötőmühelyből valók, amelyeknek szerszámaival Lucas Coronensis a párizsi Mynas-kódex (Suppl, gr. 607) kötését díszítette10.

A 16. század első felében a magyar kötéstáblák felépítését az itáliai mintákhoz igazodva alakították ki, és bizonyos motívumokat, például a fonadékmintákat az itáliai reneszánsz kötések motívumkincséből vették. (A reneszánsz Itália könyvkötői pedig a román kori kötések fonadékmintáit újították fel.) A század második felében a magyar könyvkötők a német típusú reneszánsz kötéseket te9 CSAPODI Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek. Bp., 1984. /A MTA Könyvtárának közleményei 15(90)/

10 ROZSONDAI, Marianne: Lucas Coronensis. A master of Hungarian Renaissance bindings, early 16th century, Buda. In: The Book Collector 46, No. 4, Winter 1997, 515-540.

725