Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

ség, a kölcsönös türelmesség és segítség mainál magasabb fokának jutalmaképpen járhatnak ki nekünk. Ennek az intézményimádó politikának természetszerűen az állam a bálványa. A mindenható és mindentudó állam, amelyre legszívesebben nemcsak a védelmi rendszert és a közbiztonságot, nemcsak a gazdaság igazgatását, hanem még a magánélet szervezését, a szellemi élet vezérletét és a lelkiismeretek fölötti gyámkodást is reá bízná. A hívő politikát hiú szavalásnak tekinti, amely nem számol az emberi természet adottságaival. Csakúgy mint a reakciónak, utolsó szava a kényszer és a diktatúra, amely Lenin szerint, majdcsak hozzászoktatja az embereket ahhoz, hogy jók legyenek."79 80 Polányi tehát nem hitt a fejlődés kényszerű törvényében, demokrácia nélkül pedig nem tudta elképzelni a szocializmust. Az örök emberi eszményeket nem lehet másokkal pótolni: "hirdethették ugyan ezek után materialista formákba

bújtatott új ideáljaikat a népnek: minden emberi eszmény közös gyökérből táplálkozik, és aki azt kiirtja, ne várjon többé gyömülcsöt ai fától.

A hitetlen politikával szembeszegezi a hivő politikát, amelyek közül a gildszocializmust és a liberális szocializmust emeli ki. A hívő politika szerinte nem az emberi természet, hanem az emberek megváltoztathatóságában hisz. "Hívő politika mármost nem egyéb, mint az a politika, amely tudatában annak, hogy az egyes emberek egyidejű

79Uo. 986.p.

80Uo. 988.p.

47